bevezetés mit sem sejtő turisták részére

Azt hittük, hogy a mai napon tényleg halálos csend áll be a környéken és minden zárva lesz, de szerencsére egy helyet mégis találtunk Roses-ban a tengerparti nyaralóhelyen, amelynek kihaltságáról már sokszor zengedeztem, mindez persze a turistaszezon beindulása okozta kontrasszttal válik majd érdekessé.

Karácsonyi kezdésként ma megnéztük a "La Farinera" castelló d'empúrias-i malom múzeumot. A malom 1860 körül épült, a település három malma közül volt az egyik. A nagy méretű épületben található eredeti, főként fából készült örlőgépezet egyébként a mai napig állítólag működőképes. A huszadik században részben felújították, most pedig Ecomuseu-Farinera de Castelló' d'Empúries néven múzeumként üzemel, amely a nagy katalán Tudományos és Technikai múzeumhoz tartozik hivatalosan. A múzeum lényege tehát, hogy megtudjuk, hogyan történik a búza lisztté alakítása hagyományos módon. Ezt néztük meg, nagyon érdekes volt és persze profi módon, igényesen van kialakítva a múzeum, az ajándéktárgyak viszont bénák voltak, úgyhogy nem lettem gazdagabb egy malommúzeumos bögrével sem.
Még a katalán ipari turizmusról
Tulajdonképpen ez a hely a fő cél és kiindulópontunk, ha éppen nem akarunk nagyforgalmú autóúton menni (és ez elég gyakran előfordul) akkor ezen a kellemesen kihalt, ám kanyargós útvonalon megyünk 5-10 percet és máris ott vagyunk Castelló d'empúries-ban. Ma megismertük a szélén található kutat, a malom múzeomot és a zsidó negyedet.
hangulatképek a kávézóból
A kényszeres kávézásnak, a gazdasági világválság begyűrűzésének, valamint az ünnepek közeledtével az átlagosnál több szabadidőnek köszönhetően ma felfedeztünk két újabb helyet.


Annyira nem történik semmi, hogy elmentünk megint Roses-ba. Persze ezt csak én élem meg ilyen hevesen és intenzíven, mármint a nemtörténést. Úgyhogy muszáj volt elmenni valahová. Természetesen még javában tartott a szieszta, amikor érkeztünk (délután fél 4 körül), úgyhogy minden zárva volt, de utána sem volt nagy tömeg. Karácsonyi vásári tolongás sincs nagyon, tulajdonképpen emberek se. Mintha hajnal 6-kor sétálgattunk volna, vagy mondjuk atomtámadás után. Nagyon jól látszottak viszont a Pireneusok havas csúcsai még egy kicsit jobban, mint tőlünk. Egyébként kb. 3 percre van a hely (ugye egyre kevesebb, ahogy jövök bele az autóvezetésbe), úgyhogy annyira nem volt nagy kirándulás.