Karácsony

Eljött a nap, és nem utaztam kivételesen sehová.
Kora reggel a december 24-i nap mindig érdekes, az utca csúszós, félig olvadt, félig fagyott állapotban, habár holnapra 10 fok emelkedést jósolnak, ami nekem azért jó hír, mert talán végre kimerészkedhetek futni.

Természetesen egy kávéval indítottam, majd megvettem a még szükséges alapanyagokat, hiszen kitaláltuk a menüt, nagyon speciális lesz - egy Segal Viktor recept alapján. Ehhez még néhány dolgot be kellett szereznem: gesztenyét, pisztáciát, friss mentát, zellergumót. Izgalmas lesz. Aztán még betértem a Lushba, valahogy szeretem azt a boltot, csak az eladók kicsit agresszíven akarnak közvetlenkedni. Csak egy dolgot vettem, de egész napra belémitta magát az intenzív lush szag.

Miközben válaszolom meg szép sorjában a befutó karácsonyi sms-eket, készülődöm és visszafogottan, érlelődik a fejemben a nagy karácsonyi készülődés gasztro poszt, ami hátha... talán nem lesz botrány.

december 24.

Reggel a metrón egy véletlen folytán megismerkedtem egy nénivel, aki teddy mackókat gyűjt nagy mennyiségben, blogot ír, mondta, hogy a "facebook az egy fantasztikus dolog", aztán megtudtam, hogy a férje néhány hónapja halt meg, ez az első év nélküle. Ezért ez most nagyon nehéz.

A Hannuka gyertyagyújtásra azért nem tudott elmenni, mert mindig a férjével voltak 50 éven keresztül és képtelen volt. Habár a karácsony nem érinti, de mégis nagyon nehéz.

Ahogy hallgattam, azt hittem megszakad a szívem. Az érzéseimből valami átmehetett, mert főként hozzám beszélt, szinte belémkapaszkodott a szemével. Talán erőt is adtam neki valamilyen módon. Ő pedig különlegessé tette a napomat azzal, hogy egy ennyire erős érzelmet hozott elő belőlem. Ilyenek ezek a napok.

Ezután elmentünk a zsinagógába, de mivel alapvetően svédül zajlott, kevésbé tudtam azonosulni az üzenetekkel, bár így is jó volt és ezek az órák valahogyan akkor is számítanak és fontosak a léleknek, ez szinte biztos.

Amikor vége lett még elnéztünk az Urban Outfittersbe, mert azt ugye nem lehet kihagyni, volt is ott sokminden, főleg designkönyvek területén, aminek nem lesz könnyű ellenállni, majd eldől.

Azóta pedig itt vagyunk a hotelben egy szupermenő szobában, sőt még utaztam is egy sort a délután folyamán, ahol az úton a karácsonykor elveszett, egyedülálló lelkeket figyelhettem. Utána pedig sushiztunk, iszogattunk, szóval megvagyok.

Karácsony

Az idei karácsony elől csak részben szaladtam el, alapvetően kaotikus keretek között töltve, helyszínt tekintve viszont Budapesten maradtam és nem indultam neki mindenféle ismeretlen országoknak.

A kinek mit vegyekből kihagytam magam okosan és a december 24-i délelőtt tavaszi hangulatát kihasználva szemtelenül és magabiztosan elmentem egy bevásárolóközpontba, nem is bántam meg, egyáltalán nem voltak sokan. Egy konfliktust is generáltam (tehát nem volt hiábavaló az egész hercehurca): egy méregdrága L'Occitane lakásillatosító gyertyával, amelynek konkrétan semmilyen illata nincs, úgyhogy hétfőn megyek is vissza és a szeretet jegyében hozzájuk vágom.

Délután a Sarki Fűszeresnél hangolódtam a nap további részére muskotályos prosecco segítségével, majd itthon még összekaptam egy kis karácsonyi üdvözletet, majd elindultam a maratoni vacsorafolyamra.

Először halászléfogyasztós baráti társaságban ettem halálra magam, majd egy szuper exkluzív titkos összejövetelre mentem, ahol kb. 8 fogásos ételsorban volt részem, de mivel részben magamra vállaltam a konyha és az asztal közötti kommunikációt, valamennyit sikerült ledolgoznom a bevitt 6000 kalóriából (4-et).

Szóval minden rendben volt, nem történt károsodás, pedig - ha úgy vesszük - lett volna rá ok.

Stockholm - első napok

Tudom, hogy furcsa, hogy valaki december 24-ét, egyedül egy idegen városban tölti és tulajdonképpen egész hülyén indultak a dolgok, ám végül filmszerű jelenetben végződött minden és életem egyik legérdekesebb karácsonya ez. A budapesti reptéren még vadul szivatott mindenkit a wizzair, de egyszerűen mindenkit, én a holland járat indulására kb. 6 órája várakozók lelkét ápoltam, a reptéri alkalmazottak mérhetetlen ingerültséggel űzték az utasokat egyik pontról a másikra, vetkőztettek, öltöztettek és hozzzádvágnak bármit a reális ár tízszereséért, határozottan úgy érzem, hogy ferihegy 1 még a ferihegy 2-nél is fapadosabb személyzettel rendelkezik.
Aztán 2 órás repülőút után láthattam, ahogy lemegy a nap délután 3-kor, de fél 4-kor a havas tájban landolva én még világosságot hallucináltam, de az már nem volt az. Utána buszon ültem újabb másfél órát óriásflashben, rénszarvas mehet át az úton táblákkal szegélyezett autópályákon. Meghatottan néztem a tájat, szívtam magamba a svéd levegőt majd megérkeztem a buszpályaudvarra, ahonnan körülbelül 2 percre meg is érkeztem a szállásomra. Úgy érzem magam, mint egy Jim Jarmusch filmben, mondjuk Éjszaka a földön, mindenki hozzámszól néha ugye a svéd nyelv nemismerete akadályt jelent. Aztán bejöttem a hotelbe, a recepciós pedig úgy köszönt nekem a második mondatnál, hogy "jó estét", azt hittem először, hogy csak egy kis udvarias mondat, amit a világ összes nyelvén tud, de kiderült, hogy magyar. És hát azóta vele töltöm az időmet alapvetően, csak előtte még eligazított életmentő információkkal. Mivel nekem elsősorban élelmiszerre volt szükségem azután, hogy kalóriazabáló repülőúton vettem részt el is mondta, hol van esélyem ilyesmit beszerezni, el is mentem: konkrétan 0 fok fölött van a hőmérséklet, olvad minden. Betértem egy kebab palotába, ahol csak én voltam ugyan fehérember, de vígan elfogyasztottam a helység mértani közepén a kebabomat, közben méricskéltek a karácsonyt kevésbé ünneplő népek. Azóta pedig kb. 5 óra óta a hotel recepcióján töltöm az időmet és beszélgetek újdonsült ismerősömmel már többet tudtam meg a stockholmi életről és magyarságról mint spanyolban egy év alatt.
Most még csak ezek vannak, viszont attól tartok (most hallottam), hogy holnap 9 körül kel csak a nap és 3-kor meg elmegy.... khm, jó hát ezt nem kifejezetten kalkuláltam bele.

Boldog karácsonyt

Karácsonyi kezdésként ma megnéztük a "La Farinera" castelló d'empúrias-i malom múzeumot. A malom 1860 körül épült, a település három malma közül volt az egyik. A nagy méretű épületben található eredeti, főként fából készült örlőgépezet egyébként a mai napig állítólag működőképes. A huszadik században részben felújították, most pedig Ecomuseu-Farinera de Castelló' d'Empúries néven múzeumként üzemel, amely a nagy katalán Tudományos és Technikai múzeumhoz tartozik hivatalosan. A múzeum lényege tehát, hogy megtudjuk, hogyan történik a búza lisztté alakítása hagyományos módon. Ezt néztük meg, nagyon érdekes volt és persze profi módon, igényesen van kialakítva a múzeum, az ajándéktárgyak viszont bénák voltak, úgyhogy nem lettem gazdagabb egy malommúzeumos bögrével sem.

Még a katalán ipari turizmusról

Ha már itt tartunk egy nagyon érdekes 2006-ban indult kezdeményezés, hogy látogatókat vonzzanak a különböző katalán ipari és gazdálkodással kapcsolatos műemlékek megtekintésére, erre létre is hoztak egy hálózatot. A lényeg, hogy bemutassák azt az átalakulási folyamatot, amely a jelenlegi Katalónia gazdasági és ipari fejlettségéhez vezetett. A különböző hagyományos technológiákkal és ezek fejlődési stádiumaival ismerkedhetnek meg a turisták, ezáltal könnyebben megértve a fejlődés társadalmi aspektusait és az akkori munkásosztály életét. A múzeumokban megnézhetjük milyenek voltak a bányászok hétköznapjai, a víz óriási erejét mi mindenre használták és még sokminden mást. Úgyhogy jöjjön erre, aki bányászatot, cementgyártást, kerámiát, papírgyártást ilyesmit akar tanulmányozni igényesen kivitelezett múzeumok segítségével.

megfázásos karácsony

ez zöldtea nem mosógatóvíz és még nincs kész

szipogva, guggolva fotózva, de megérte nem?

halál után, de még sütés előtt

itt ez a karácsonyfa, na jó nem

A karácsonyt tehát óriásmegfázással ünneplem úgyhogy csak ilyen sarkokkal meg szegletekkel, meg ellenfényben fotózott teáskancsókkal tudok szolgálni. Csak mint máskor.

na boldog karácsonyt akkor