Tudom, hogy furcsa, hogy valaki december 24-ét, egyedül egy idegen városban tölti és tulajdonképpen egész hülyén indultak a dolgok, ám végül filmszerű jelenetben végződött minden és életem egyik legérdekesebb karácsonya ez. A budapesti reptéren még vadul szivatott mindenkit a wizzair, de egyszerűen mindenkit, én a holland járat indulására kb. 6 órája várakozók lelkét ápoltam, a reptéri alkalmazottak mérhetetlen ingerültséggel űzték az utasokat egyik pontról a másikra, vetkőztettek, öltöztettek és hozzzádvágnak bármit a reális ár tízszereséért, határozottan úgy érzem, hogy ferihegy 1 még a ferihegy 2-nél is fapadosabb személyzettel rendelkezik.
Aztán 2 órás repülőút után láthattam, ahogy lemegy a nap délután 3-kor, de fél 4-kor a havas tájban landolva én még világosságot hallucináltam, de az már nem volt az. Utána buszon ültem újabb másfél órát óriásflashben, rénszarvas mehet át az úton táblákkal szegélyezett autópályákon. Meghatottan néztem a tájat, szívtam magamba a svéd levegőt majd megérkeztem a buszpályaudvarra, ahonnan körülbelül 2 percre meg is érkeztem a szállásomra. Úgy érzem magam, mint egy Jim Jarmusch filmben, mondjuk Éjszaka a földön, mindenki hozzámszól néha ugye a svéd nyelv nemismerete akadályt jelent. Aztán bejöttem a hotelbe, a recepciós pedig úgy köszönt nekem a második mondatnál, hogy "jó estét", azt hittem először, hogy csak egy kis udvarias mondat, amit a világ összes nyelvén tud, de kiderült, hogy magyar. És hát azóta vele töltöm az időmet alapvetően, csak előtte még eligazított életmentő információkkal. Mivel nekem elsősorban élelmiszerre volt szükségem azután, hogy kalóriazabáló repülőúton vettem részt el is mondta, hol van esélyem ilyesmit beszerezni, el is mentem: konkrétan 0 fok fölött van a hőmérséklet, olvad minden. Betértem egy kebab palotába, ahol csak én voltam ugyan fehérember, de vígan elfogyasztottam a helység mértani közepén a kebabomat, közben méricskéltek a karácsonyt kevésbé ünneplő népek. Azóta pedig kb. 5 óra óta a hotel recepcióján töltöm az időmet és beszélgetek újdonsült ismerősömmel már többet tudtam meg a stockholmi életről és magyarságról mint spanyolban egy év alatt.
Most még csak ezek vannak, viszont attól tartok (most hallottam), hogy holnap 9 körül kel csak a nap és 3-kor meg elmegy.... khm, jó hát ezt nem kifejezetten kalkuláltam bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése