Pozsonyi Piknik

A Pozsonyi Piknik koncepciója világos: van a Pozsonyi út (Budapest XIII.kerület, Újlipótváros avagy Lipócia), ahol valamilyen szempontból speciális a lakosság összetétele. Ezt nem igazán tudom megmagyarázni, egyrészt ugye van egy zsidó réteg másfelől ez a magát elitnek nevező és úgy is lépkedő kis-nagypolgári változat vagy a kettő ötvözete.

A Pozsonyi Piknik szervezői ezért nem dimenzionálták túl ismertetőjükben a koncepció létrejöttét (ezáltal én se tudok ide történeti kereteket köríteni), valamint különösebb háttérsztorit se kaptam, egyszerűen csak van ez a rendezvény mindenki tudja miért, talán mindig is ott volt valamilyen módon csak most intézményes kereteket kapott és ezen kereteken belül fel lehet szólítani mindenkit, hogy hová utalja a pénzt, amiből, mint tudjuk sosincs elég. Mert a rendezvény létrehozatalához pénz kell és megint csak pénz. Ezt nagyjából idéztem most a programfüzetből.

A szponzorok meglehetősen túltengenek, a résztvevő üzletek száma végtelen, a rendezvény igen gazdagnak tűnik első pillantásra, érdemes jól szervezetten nekivágni.

Ez utóbbi nem sikerült, mert péntek este óriási vihar söpörte ki a remek, napsütéses időt és hozott őszies hangulatot szombat reggelre a Pozsonyi Piknik kezdetére. Ezért aztán a kis üzletek ablakain aggódva figyelték az eget, most akkor lesz-e ma nagy roham és élet vagy marad a csendes, szomorú, de nyugodt szombat. A nyugalomra nyilván az ember nem ilyenkor vágyik, amikor éppen jónéhány hete készül egy ilyen rendezvényre, ami csak egyszer van egy évben, ez pedig a második tehát még elunni sem volt időnk. Ráadásul én a tavalyin nem is voltam.

Végül koradélután indult be igazán az esemény, az időjárás megkegyelmezett és egészen jó időben sétálgathattunk fel-alá a Radnóti Miklós utca sarkától a Szent István körútig a Pozsonyi úton, közben nézegethettük a könyves standokat, a masszőröket, a kóstolóstandokat, a színházajánlót, Tahi-Tóth László főzési programját, ami nekem avatatlan szemlélőnek annyi volt, hogy ott ült 6 szakács között a padon, de biztos volt érdekesebb része is. A közeli pad két óra múlva kiegészült jónéhány arratévedő hajléktalannal, akik az ingyenebéd reményében kitartóan várakoztak.

Láthattunk erkélyen operabemutatót is, a színpadon hastáncosokat (ami ugye egy hálás műfaj ráadásul népszerű dallamokkal csaltak igazi mosolyt a közönség arcára), színdarab részleteket, Gálvölgyi Jánost (aki ugye jónéhány szinttel a Bodrogi Gyula kategória fölött van). Kern András közöttünk lépdelt, és hallhattuk szintén az egyik fő támogató a Vígszínház évadnyitó ajánlatait.


még több fotó itt.