ősz végi futások

Ismét elmentem a szigetre futni, 10km-t erőltettem magamra, háttt, amúgy bírtam volna fizikailag, de az utolsó pár száz méteren a lábam valahogy nem úgy gondolta, hogy ő ennyit akar futni 0 fokban, ezért azt erőltett menetben, félig könnyezve a fájdalomtól (na jó volt benne egy kis rambós dramatizálás is, de jól esett) futva vonszoltam magam a célegyenesbe. Utána viszont ismét mintha kicseréltek volna.

Ami a környezetemet illeti, egyre érdekesebb alakok vetemednek ilyenkor már csak futásra, egyrészt a szőrmekapucnis sétálva kocogó hölgyek, amelynek sportértékét én ugyan vitatom, de a lényeg nyilván a szubjektív jó közérzet és ha ez nekik megvan, akkor - és amúgy - nincs közöm hozzá.

Aztán vannak a kemény fiúk, akik ilyenkor is sortban nyomják, az eggyel puhányabbak sort és alatta biciklisnadrág. Úgy általában mindenki szépen, sportosan, vékonyan, futószettben, én pedig az amúgy is összekapart nagy jóindulattal is csak futószettnek minősített szerelésben nyomulok, ráadásul feltételezem engem kicsit nevetségessé tesz a derekamra kötözött plusz két réteg, amit kifelé és visszafelé viselek csak, addig viszont nem tudom hová tenni, ezért van a derekamon és ad nekem gondolom némi teknősbéka jelleget. Nem baj, mert leelőzni viszont úgysem tudnak, na jó a menők igen.

A mai futást egyébként kicsit feldobtam azzal a kísérlettel, hogy biciklivel mentem ki, ami nem tűnt túl jó ötletnek, mert én nem is gondoltam, hogy a Margit híd pesti szakasza ilyen durva emelkedő, ez gyalog egyáltalán nem tűnik fel, szóval mire a szigetre értem azt hittem kiugrik a szívem, lehet, hogy erre sokan azt mondják, hogy "bemelegítésnek jó", de én inkább azt éreztem, hogy bemelegíteni már pont nem tudok megfázás nélkül, mert már tök melegem van viszont a tagjaimat nem készítettem fel a futásra rendesen (és lám be is igazolódott). Visszafelé viszont szerintem jól jött, mert kb. 3 perc alatt hazaértem.

A legfontosabb: az első 5 kilométeren csodálatos napsütés volt és aranyszínbe vonta a lehullott faleveleket, ééés láttam egy gyönyörű, aranyos, vörös mókust, hát persze tud élni, én is ilyenkor mutatkoznék.