Minden (normális) ember életében eljön a nagy pillanat, amikor úgymond megérdemelt szabadságra vonul. Hát én ilyesmivel próbálkozom mostanában, bár a normális jelző nem biztos, hogy illik rám.
A helyszín Madrid, második nap, vagy ha az utazást is beleszámitjuk harmadik.
A tegnapi 31 fok után, ma reggel csípős hidegbe lépünk, nem hiszem el: 13 fok van.
Tegnap laza, kötelezettségmentes napot tartottam, csak mászkáltunk a Gran Via-n, ahol bőven akadnak benyomások, ilyen volt például a cukorkabolt: dolgok, amire soha nem volt, nincs és nem is lesz szükséged, de valahogy mégis akarod. Majd egyszer talán kifejtem bővebben, a lènyege addig is: több méretű üvegcsét megtölthetsz különböző kreatív lelki panaszok ellen kitalált cukorkával: hétfő utálat, szerelmi bánat, tél undor stb.
Megkezdtem egyúttal a ráhangolódást otthonosan a spanyol fogásokra is, tegnap letudtam nagy kedvencem a pulpo gallegot, majd este egy kis rákot is ettem, persze a gyomrom nem örült annyira ezeknek, nem megy az ilyesmi csak úgy.
Mai úticél a Mercado de San Miguel volt, majd a Placa Mayor és egy híres étterem, amit viszont (hát nem vagyok rá büszke) nem találtam meg, még nem lövöm le a poént, hátha megtalálom még.
Utána pedig következett a várva várt Skunkfunk Outlet látogatás! Én egyszer csak emiatt az üzlet miatt ki akartam jönni 2 napra Madridba. Ez most nagyon hasznos látogatás volt és komoly fogásokkal tértem haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése