A hídon eufóriát okozó zene a fülemben, mindent és mindenkit szeretek. Megérkezés a pályára, bemelegítés - még mindig királynak érzem magam. Elindulok.
Kicsit nehezen megy, sokan vannak, fehér homokkal vegyes új narancssárga sóder övezi a futópályát, nem bírom ezt a színt, sose szerettem. Sokan elfutnak mellettem, soha nem frusztrált, mert rendszerint néhány száz méter múlva visszaelőzöm őket, vagy ott kullognak behúzott vállakkal. Az energikusan futó lófarkas lányok elegánsan lépkednek kicsit később, persze intenzív gyaloglásnak álcázzák, hogy kifogytak a szuszból. Megszólal a kedvenc zeném, erőre kapok, 1 km completed - diktálja hirtelen a Nike futó alkalmazás a fülemben, time: 6:45 minutes. Nem rossz, sőt. De nem is akarok ennél gyorsabb lenni. A 7 fölötti már bénázás, de nem akarok 6 alá menni. Elfutok az állatkert mellett. Nem akarok ünneprontó lenni, de a gólyák tök büdösek. Ott ülnek bénán a kerítés mögött, jó sokan. Nem erre teremtették őket mondjuk. Persze meleg is van. Na megyek tovább, jön a kedvenc "erdős" részem, itt már kevesebben andalognak, vadabb, kihaltabb rész, rögtön bele is jövök a futásba, aztán közeledik az Árpád-híd 2 km completed, a sebesség maradt, kicsit rosszul veszem a levegőt fáj a bal oldalam, megpróbálom préseléssel visszahozni magam, erős koncentrációt igényel, ezzel el is megy a következő kilométer. Át a híd alatt, előtte a kútnál kivételesen megállok inni, mert teljesen ki vagyok száradva. Ilyet nem szabad csinálni, szomjasan mentem. De mondjuk az embernek dönteni kell, vagy az a veszély, hogy pisilnie kell végig, vagy az, hogy szomjas. Bevizezem magam kicsit, jön a túloldal. Itt már sima ügy szokott lenni, szépen megsüti a Dunát a lemenő nap fénye, kicsit sajnálom, hogy nem tudom megörökíteni a látványt. Büféző emberek között vezet az út egy pár méteren, ezeket kell tudni kizárni. Utána jön megint a futóknak szánt szakasz, majd a rothadt szemetesek százmétere, itt mindig rohadás szag van, de most csak sima szemét, nem tömény dögszag van, ez mindenképpen értékelendő. Lassan közeledek a strand csúszdáihoz, majd jön az uszoda rész, itt már sok megint a partról felkaptató ember, nem baj, kerüljük, előttem egy döbbenetes stílusban kapálózva futó nő, gyorsan megelőzöm, mielőtt túlzottan belehergelem magam a sok kérdőjelbe. Hatalmas dilemmában vagyok, akkor most megálljak 5 km-nél, ahogy a szívem és a testem diktálja egyébként, vagy menjek tovább 10-et? Végül továbbmegyek, leküzdöm magam, kiürítem a tiltakozás lehúzó mocsarát, és a fülemben szóló zenébe és átütemezett ritmusba kapaszkodva vágok bele a 6. kilométerbe. Ez most megint jó, de a hasam még mindig nincs rendben. Mondjuk 3 órája gyrost ettem, és manapság ugye az antibiotikummal hízlalt ipari csirkék okozta mérges gázok nehezebben tisztulnak a szervezetből, a vegyszeres salátákról nem is beszélve. Ne kergessünk illuziókat. Ezt tudomásul véve, konstatálom, hogy túl vagyok a 40. percen és most már aktívan zsírt is égetek, ez mindenképpen hasznos. Megint rávetem magam a kútra, 7 kilometers completed, harsogja a Nike Running a fülembe, az időm még mindig jó, ilyenkor már rég nem jön az eufória, legközelebb, ha túllépem a 10-et mondjuk 13-ra, akkor talán majd ismét. Nem baj, a has már kezd javulni, a zenék jók még mindig, és most már csak 3 km van hátra, nem állítom, hogy nem várom. Egyre nehezebb minden, viszont végre fogynak mellőlem az emberek, borzasztóan ki vagyok száradva, utolsó tartalékaimba kapaszkodom (legalábbis így élem meg), lassan pedig beérek a célba, előtte megint kút (nem szoktam amúgy soha megállni kútnál, de ma fürdőben is voltam és nem pótoltam rendesen a folyadékot), és megdöbbentő, de egy másik futó tartja a gombot, hogy ihassak, ilyen még nem is volt, vannak még emberek a földön. Nagyon köszi, nagyon köszi - mondom el legalább négyszer. Aztán valamiért győzelmi ritmusok következnek a fülembne szóló mixben, sebaj, passzol - és megérkezem a célba. Túl vagyok rajta. Egy-két bogár még landol a szememben, de azoktól remélem majd megszabadulok idővel.
Hát így megy ez.
Délelőtt pedig a rég látott Lukács fürdőbe mentünk, hátttőőő, érdekes volt. Egyébként jó, de szürreális. Semmi nincs kitáblázva rendesen, egy labirintus az egész. Legalább nem lehet megunni sokáig.
Kicsit nehezen megy, sokan vannak, fehér homokkal vegyes új narancssárga sóder övezi a futópályát, nem bírom ezt a színt, sose szerettem. Sokan elfutnak mellettem, soha nem frusztrált, mert rendszerint néhány száz méter múlva visszaelőzöm őket, vagy ott kullognak behúzott vállakkal. Az energikusan futó lófarkas lányok elegánsan lépkednek kicsit később, persze intenzív gyaloglásnak álcázzák, hogy kifogytak a szuszból. Megszólal a kedvenc zeném, erőre kapok, 1 km completed - diktálja hirtelen a Nike futó alkalmazás a fülemben, time: 6:45 minutes. Nem rossz, sőt. De nem is akarok ennél gyorsabb lenni. A 7 fölötti már bénázás, de nem akarok 6 alá menni. Elfutok az állatkert mellett. Nem akarok ünneprontó lenni, de a gólyák tök büdösek. Ott ülnek bénán a kerítés mögött, jó sokan. Nem erre teremtették őket mondjuk. Persze meleg is van. Na megyek tovább, jön a kedvenc "erdős" részem, itt már kevesebben andalognak, vadabb, kihaltabb rész, rögtön bele is jövök a futásba, aztán közeledik az Árpád-híd 2 km completed, a sebesség maradt, kicsit rosszul veszem a levegőt fáj a bal oldalam, megpróbálom préseléssel visszahozni magam, erős koncentrációt igényel, ezzel el is megy a következő kilométer. Át a híd alatt, előtte a kútnál kivételesen megállok inni, mert teljesen ki vagyok száradva. Ilyet nem szabad csinálni, szomjasan mentem. De mondjuk az embernek dönteni kell, vagy az a veszély, hogy pisilnie kell végig, vagy az, hogy szomjas. Bevizezem magam kicsit, jön a túloldal. Itt már sima ügy szokott lenni, szépen megsüti a Dunát a lemenő nap fénye, kicsit sajnálom, hogy nem tudom megörökíteni a látványt. Büféző emberek között vezet az út egy pár méteren, ezeket kell tudni kizárni. Utána jön megint a futóknak szánt szakasz, majd a rothadt szemetesek százmétere, itt mindig rohadás szag van, de most csak sima szemét, nem tömény dögszag van, ez mindenképpen értékelendő. Lassan közeledek a strand csúszdáihoz, majd jön az uszoda rész, itt már sok megint a partról felkaptató ember, nem baj, kerüljük, előttem egy döbbenetes stílusban kapálózva futó nő, gyorsan megelőzöm, mielőtt túlzottan belehergelem magam a sok kérdőjelbe. Hatalmas dilemmában vagyok, akkor most megálljak 5 km-nél, ahogy a szívem és a testem diktálja egyébként, vagy menjek tovább 10-et? Végül továbbmegyek, leküzdöm magam, kiürítem a tiltakozás lehúzó mocsarát, és a fülemben szóló zenébe és átütemezett ritmusba kapaszkodva vágok bele a 6. kilométerbe. Ez most megint jó, de a hasam még mindig nincs rendben. Mondjuk 3 órája gyrost ettem, és manapság ugye az antibiotikummal hízlalt ipari csirkék okozta mérges gázok nehezebben tisztulnak a szervezetből, a vegyszeres salátákról nem is beszélve. Ne kergessünk illuziókat. Ezt tudomásul véve, konstatálom, hogy túl vagyok a 40. percen és most már aktívan zsírt is égetek, ez mindenképpen hasznos. Megint rávetem magam a kútra, 7 kilometers completed, harsogja a Nike Running a fülembe, az időm még mindig jó, ilyenkor már rég nem jön az eufória, legközelebb, ha túllépem a 10-et mondjuk 13-ra, akkor talán majd ismét. Nem baj, a has már kezd javulni, a zenék jók még mindig, és most már csak 3 km van hátra, nem állítom, hogy nem várom. Egyre nehezebb minden, viszont végre fogynak mellőlem az emberek, borzasztóan ki vagyok száradva, utolsó tartalékaimba kapaszkodom (legalábbis így élem meg), lassan pedig beérek a célba, előtte megint kút (nem szoktam amúgy soha megállni kútnál, de ma fürdőben is voltam és nem pótoltam rendesen a folyadékot), és megdöbbentő, de egy másik futó tartja a gombot, hogy ihassak, ilyen még nem is volt, vannak még emberek a földön. Nagyon köszi, nagyon köszi - mondom el legalább négyszer. Aztán valamiért győzelmi ritmusok következnek a fülembne szóló mixben, sebaj, passzol - és megérkezem a célba. Túl vagyok rajta. Egy-két bogár még landol a szememben, de azoktól remélem majd megszabadulok idővel.
Hát így megy ez.
Délelőtt pedig a rég látott Lukács fürdőbe mentünk, hátttőőő, érdekes volt. Egyébként jó, de szürreális. Semmi nincs kitáblázva rendesen, egy labirintus az egész. Legalább nem lehet megunni sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése