Félúton
Felületesen jön először, sokrétű érzetet kap a tér, ha fantáziadúsabb lennék el tudnék játszani vele, de korlátaimba ütközöm, majd abba, hogy nem tudom irányítani, végül az irányításkényszer az, ami megfogja a kezem. Ideig-óráig elengedem és nézem magam, egész jó pillanatok és mégsem ereszt, nem felszabadító, nem szórakoztató, csak satu közé fogja az agyamat és extrém izgalmakat ígérő kirándulás kezdődik.
Egyetlen józannak tűnő ember van, aki meg tud maradni mellettem, nem tudom milyen lehetek, valószínüleg a maximális elfogadás és bizalom, ami megment, kizsigerelem pszichésen őt is. De miért is megy ez a végletekig nekem kíméletet nem hagyva?
Ezt nem lehet tudni.
Aztán színes bazársoron nézelődünk le-föl vonulunk, nagyon sokat nevetünk, beszélgetünk, kerüljük az embereket, a szűk szimbiotikus világba nem illik senki. Ez a kör az embert saját hibáival szembesíti, szerencsére nincs is olyan sok, mint hittem.
Ez a világ sokat ad a kinézetre. Vagy én adok sokat, mindenesetre sokat ér. Hiszen a szemünkkel látunk először, ami nem tetszik, annak esélyt sem adunk.
Amit pedig igen, azzal elfogultak vagyunk és tetszeni is fog, mert a tetszés az pszichológia, ráadásul olyan, amit magunk irányítunk.
Fel kell nőni a feladathoz és elérni azt, amire olyan régen vágytam.
Egy új kasztot ismertem meg, egy új dimenziót, amibe nagyon nehéz lesz beletanulni, viszont hatalmas az út előre. Az elszakadás persze nem feltétlenül helyes és megnehezítheti a dolgokat, a félúton maradás lehet a legszebb kihívás, hiszen semmitől sem vagy elszakadva.
Ez a világ gyönyörű, mindenhogy. Elfogadóan pozitív, eredendően jó. A szépség mindenhonnan jön, egy folyamatos mozi része vagy. Mindenhogy.
Szép új világ számomra. A különböző rezgések ezernyi kihívást nyújtanak, nehéz pszichológiai feladat, a szellem és a szem tornája, a fiziai pedig adott kell, hogy legyen. Az utóbbiban kicsit gyengének érzem magam, az első kettő jó.
Ennek a 4 napnak nagyon sokat köszönhetek, teljes kiragadást, értékrendváltozást, életem egyik legintenzívebb élményét, és igazi boldog pillanatokat, amelyek érzetét sem ismertem eddig, de ennyire bátran biztos, hogy nem mertem elmerülni benne.
A satu még fogja a fejemet, de enged gondolkodni és csak jó érzéseim vannak. Iszonyatosan kemény erőpróbából győztesen kerültem ki, és az előttem álló hatalmas és nagyon hosszú út felismerésével, amelyen szeretnék fokozatosan végigmenni.
O.Z.O.R.A. Festival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése