Reggel a metrón egy véletlen folytán megismerkedtem egy nénivel, aki teddy mackókat gyűjt nagy mennyiségben, blogot ír, mondta, hogy a "facebook az egy fantasztikus dolog", aztán megtudtam, hogy a férje néhány hónapja halt meg, ez az első év nélküle. Ezért ez most nagyon nehéz.
A Hannuka gyertyagyújtásra azért nem tudott elmenni, mert mindig a férjével voltak 50 éven keresztül és képtelen volt. Habár a karácsony nem érinti, de mégis nagyon nehéz.
Ahogy hallgattam, azt hittem megszakad a szívem. Az érzéseimből valami átmehetett, mert főként hozzám beszélt, szinte belémkapaszkodott a szemével. Talán erőt is adtam neki valamilyen módon. Ő pedig különlegessé tette a napomat azzal, hogy egy ennyire erős érzelmet hozott elő belőlem. Ilyenek ezek a napok.
Ezután elmentünk a zsinagógába, de mivel alapvetően svédül zajlott, kevésbé tudtam azonosulni az üzenetekkel, bár így is jó volt és ezek az órák valahogyan akkor is számítanak és fontosak a léleknek, ez szinte biztos.
Amikor vége lett még elnéztünk az Urban Outfittersbe, mert azt ugye nem lehet kihagyni, volt is ott sokminden, főleg designkönyvek területén, aminek nem lesz könnyű ellenállni, majd eldől.
Azóta pedig itt vagyunk a hotelben egy szupermenő szobában, sőt még utaztam is egy sort a délután folyamán, ahol az úton a karácsonykor elveszett, egyedülálló lelkeket figyelhettem. Utána pedig sushiztunk, iszogattunk, szóval megvagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése