Ripoll

Terjeszkedünk északra, már ami választott otthonunk megismerését illeti, ma elmentünk Ripoll-ba, amely már egészen közel a francia határhoz a hófödte (!) Pireneusok lábánál terül el 682 méter magasan ezt fotóval tudom bizonyítani. És ugye havat is láttam végre a messzeségben a hegyek tetején (azért annyira nem hiányzott, de jó volt). Szín és természetkavalkád fogadott, a ködös Centellesből a szikrázó napsütésbe kanyarogtunk a dróthálóba ágyazott sziklafalak között. Részben érintetlen táj, viszonylag még kevés újépítésű társasházrendszer, csörgedező hegyi folyó időnként patakváltozatban, továbbá vízeséssel kiegészítve, és néhol kiálló vagy elrejtőző fehér kövek a vízben, ezeken pedig igen nagy eséllyel éppen álldogált egy madár, vagy jól láthatóan készült, hogy majd ott álljon. Egészséges, békés állatok. Macskák, galambok (itt nem volta patkánykinézetük), meg szikla tövében álldogáló
a fal színét átvett lovat, csigát, kacsákat, libákat ilyesmit. Nagyok voltak, egészségesek és boldogak (szerintem).
A hely egyik nevezetessége egy román stílusú kolostor: Santa Maria de Ripoll, 879-ben épült, ezt szerencsésen zárva találtuk vasárnap lévén, pedig elég jól néz ki. Utána bácsiklubban (bárban) voltunk, eddig a legtöbb helyen a nénik tömörültek, itt meg vagy 25 bácsi volt, kártyáztak meg TV-t néztek, meg ettek-ittak, úgyhogy mi is csatlakoztunk, bár mi nem vagyunk bácsik, de nem is volt kiírva, hogy csak bácsik mehetnek be, vagy ha ki is volt írva, nem láttuk. Amúgy Ripollról még azt kell tudni, hogy elég komoly ipara volt, csak aztán lerobbant minden, de szerintem, ami itt megalakult az monumentális volt lászik ennek a nyoma és hangulata is. Az állomáson például egy óriási más országokban parlamentszerű épület áll üresen, ezt még nem derítettem ki, hogy mi.
Hát ilyen a táj:

patakpartján álló házak

egy-egy vízesés töri meg az egyhangúságot

szinte érintetlen területek

ez itt az állomáson lévő üres épület szerény díszítése

betonnal birkózó fa

látkép egy titkos dombról, néhány társasház bekúszottSanta Maria kolostor
állatok és növények

a szellemépület

682,5 méterre a tengerszint felett

sokféle fal

nincs képeslap

Tekintve, hogy az én blogom sokkal inkább elbeszélő, monologizáló, passzív, egyfajta levegőbeszélés, nem óhajtom bevonni a nem létező körémgyűlt internetközösséget abba, hogy melyik képet javasolnátok Ti kedves olvasóim egy képeslapra. Miután azonban nincs képeslap Centellesen felmerül a jogos igény és késztetés arra, hogy mi magunk elkészítsük és terjesszük. A gazdagság új forrása és az önmegvalósítás lehetőségeinek egyike.

Tehát valahogy kiválasztatnánk néhány képet, és amelyik kép végül bekerül a megvalósult képeslapok egyikébe, az arra szavazó kedves olvasóm ajándékot nyer, például egy képeslapot tőlem!Jellemző errefelé: új házak, kongató templomharang, lovak, malacszag, faégetés, levélégetés, felhő, köd, amely felszáll kitisztul idővel, zsúfolt kávézó, kevésbé zsúfolt rendezvények, üres, de aktívan változó kiállítótermek, bácsik, nénik, ráérős, kezdő arcú banktisztviselők, magabiztos hivatalnokok, rafinált ingatlanosok. Vannak újgazdagok és rengeteg új ház.

Mi az újépítésű negyed közepén lakunk és mégis két utcányira van a falu vége az országúttal, azon túl pedig már a betokosodó legelők, féltve őrzött lovak rózsaszín kötött mellényben, körömollóval lenyírt füves terepen, elkerítve, ápoltan.

Aztán még van az étel, ami hol jó, hol nem ezért még nem mertem ki tenni az önmagánvaló abszolút értékben is jónak mondható kajatípust.Mivel nem vagyunk a bennfentes elosztó táplálékhálózat szerves részei, ezért nekünk csak a szupermarket lutriszerű választéka marad. Tegnap például sikerült kifogni löncshússal töltött húst, ennél undorítóbbat nem nagyon lehet elképzelni, úgyhogy ismét rengeteg kaját kaptak a macskák a parkolón túli árokban, ahol végül landolt a cucc egy esetlen hajítással.

Vic

Különleges szükségletekkel, elkényeztetett igényekkel a városba kell menni. Ilyen város például a közeli Vic, ahol teljes választék van mindenféle boltokból, van megfelelő főtér, állomás, az odafelé vezető úton a táj pedig érdekes látnivalóul szolgál. A legszűkebb utca a bevásárolóutca, vannak morbid megoldások mint például óriási mindenféle nagyvárost megszégyenítő kirakat és belül egy kis szoba idétlenül elhelyezett tükrökkel, és benne meg semmilyen termék, ha valamit akarsz akkor azt írd le az eladónak, hogy néz ki és majd a kirakatból az 500 féle termék közül megjegyzi majd hátramegy a belesemerekgondolni mekkora raktárba és onnan kihozza. Az állomáson tolakodó emberek, a vonaton visítozó szombatibulizni készülő tinédzserek ismerkednek ja és a telefonból mp3 zene ordít mindenhonnan.

Bezzeg itt, minden nyugodt a bankban nem létezik a sorbanállás fogalma és mégis elegáns és szép, a kávézóban ugyanolyan a zsongás, csak kicsit kisebb minden, már két törzshelyünk is van, az egyikben például ingyen croissant kóstolót kaptunk csak mert olyan KEDVESEK vagyunk.

Ilyen Vicben a kávézó naplemente előtt:

az élet vidéken

Városi embereknek ajánlom merengésre ezeket a képeket, itt készültek közel a természetben, mert itt az is van, közel. Még nem szoktam meg. Életem 99,7 %-át nagyvárosban töltöttem, Barcelonát ráadásul sokkal vidékibbnek éreztem sok szempontból. Itt iható ám a víz pl. A lényeg, hogy elmentünk a falu széléig a hétvégén, majd mivel ott már a hegy következett elindultunk felfelé. A hegy feléig sikerült eljutni, hiszen a napi üldögélésben elgémberedett szervezet nem tud csak úgy felrohanni a legközelebbi hegy tetejére. Így is már közelebb voltam a tetejéhez, mint az aljához. Úgy vettem észre itt nem nagyon preferálják a turistáskodást, mert a hegy lábánál magánlegelőkkel, meg lótenyészetekkel, persze csak ritkán és elegánsan van elkerítve az út, szóval a turistautat végül az egyik legelőn átszelve találtuk csak meg, a turistajelzést pedig szerintem többen összefogva kaparták le.
A növényvilág:

életképek

Érdekes dolgokat könnyű fényképezni, az igazi kihívás az unalmas dolgok fotózásában rejlik. Ezt én mondtam, mondom. Nem állítom, hogy egyből ki tudtam találni, hogy itt valójában mi történik, mindenesetre mindkettő a mai falubéli események része volt.

Aztán pedig csönd, de nem olyan nagy, mert hát szombat van és a helyi tinédzserek ilyenkor indulnak diszkóba, szóval azért lehetett erről is képet nyerni például. Nem beszélve arról, hogy körülöttünk üvöltöznek a lakásokban, biztos buli van.

köd meg nap

Tekintve, hogy itt tényleg nem történik semmi, esetleg azzal tudom feldobni az eseményeket, hogy minden nap ugyanabból a szögből lefotózom a templomtornyot, habár ma meg tegnap majdnem ugyanúgy nézett ki. Na, de tegnapelőtt!! Nem lehetett látni a templomtornyot akkora köd volt. Azért vannak dolgok, feltéve, ha éppen kimozdulok itthonról - ma például egy komplett elrontott ebédet végre el lehetett vinni konkrét helyre és konkért macskáknak odaadni. Tessék ezt csinálja utánam valaki Barcelonában! Éppen nem is volt annyira malacszag, csak az a baj, hogy a főutca mellett pont van egy földrész, ahol éppen be lett trágyázva és ott már elég erős volt a szag, dehát ez biztos fontos, hogy a föld elég termékeny legyen. Megint megismerkedtünk egy emberrel, aki perui szóval megért bennünket, hogy miért is olyan furcsa nekünk itt a teljesen katalán közegben és miért is nem szabad kitűzni a könyvtárban vagy bárhol máshol közösségi terepen az üzenőfalra azt, hogy spanyolul szeretnénk tanulni (igen még szükségem van rá), ugyebár katalánul tessék itt errefelé megtanulni csak semmi provokáció. A perui hölgy felmutatván a gyűrűsujját (valamint két másik ujját) mutatta nekünk, hogy három éve él itt a mozdulatból így aztán a dolog okára vonatkozó információt is egyben kinyerhettük (gyűűűűrűű).
Aztán mondta, hogy majd hoz nekem filmeket holnap ugorjak be hozzá, ő egyébként a Schlecker alkalmazottja egy majdnem mindig üres boltban tengeti az életét és ő aztán tényleg időt szán a vásárlókra mi pedig onnan szoktuk kitúrni a német, garantált minőségű édességeket és a helyi nivea termékeket (nem véletlenül a márka).

kávé

Itt sem jobb és rosszabb, van már kedvenc kávézónk majd csinálok képet róla, nem semmi.
Szörnyű misztikus, negatív kalandban volt részünk ma - Telefonica a neve és az internetszolgáltatás kierőszakolásos módszeréről szól. Utólag nem vagyok büszke magamra, azzal kapcsolatban, amit kénytelen voltam alakítani, folyamatos telefonálgatással tönkretenni az ügyfélszolgálatosok lelki nyugalmát és Telefoncia karrierbe vetett hitét, de végül meglett az eredménye egy kisebb idegösszeroppanás pedig mellékhatásként. Viszont jönnek-mennek itt az emberek nálunk, hűtőt meg mosógépet hoznak, meg beindítják a melegvizet, aztán megszerelik a netet (ez egy másik) aztán pedig csak úgy. Hajjaj nem gondolok a tengerre és a pálmafákra itt az ordas hegyek között. Na jó ez is hangulatos minden nap máshogy néz ki például, ma mondjuk a ködtől nem lehetett látni a templomtornyot, ami a fő látványosság a teraszról és egyben alfa és omega mindennek viszonyítási alapja.

egy év

Ma egy éve élek kint Spanyolországban. Végül úgy alakult, hogy Barcelonában nem húztam egy évig, csak majdnem, ugye egy hét híjján. Most tehát "vidéki" lettem - egyébként én még soha nem éltem nem nagyvárosban, majd meglátjuk mennyire megy az agyamra a csend és a nyugalom. Ja és ez egy falu nem is kisváros vagy ilyesmi. Kb. 6000 lakosa van. Sehol egy ordítás, veszekedés, fütyülés, gázpalackütögetés, rendőrautóba beráncigált ember kétségbeesett kiáltozása - hát ilyen itt nincs (eddig). Ja és még vezetékes gáz is van, meg a csapvíz is iható. Jelentős különbség: vasárnap óriási piac, és sokminden nyitva, ez Centelles egyik jellegzetessége is állítólag, ilyenkor a környékről idejönnek vásárolgatni. Hát a piacon kapható árukról inkább nem ejtenék szót, inkább nem is vetettem bele magam a szemlélésbe, nem akartam sikoltozva Barcelonáig futni emiatt.
Egyéves ittlétem azonban emlékezetes marad, ugyanis itt a főtéren a polgármester éppen leleplezett egy táblát, ezután pedig részese lehettem egy valódi "emberi torony építés" híres népi szokásnak. Ez azt jelenti ugye, hogy az emberek egymás vállára állnak, kb. 4-5 szint magasságban, legfelülre pedig egy vagy két kisgyerek kúszik. Hát én igazából rettegtem, de bevallom izgalmas volt. Veszélyes mindenképpen, és nem sok hiányzott, hogy felboruljon az egész, az emberek néma csendben, drukkolva figyelik őket, a zene pedig a felénél felharsan (természetesen rezesbanda) amikor meg majdnem kész és pont a legjobban kéne koncentrálniuk, az emberek elkezdenek tapsolni és így bíztatják őket. A mentőautó pedig eközben készenlétben áll, ilyenkor tényleg egy hajszálon múlik minden.

piac, zöldésegekkel, ronda ruhákkal, bóvli cuccokkal

polgármester táblát avat, a szakállas úr a polgármesterezt a táblát avatták fel

ott figyel a mentőautó is minden eshetőségre felkészülve felmásznak az emberek egymás vállára

az első fázis felállnak a tartóemberek

nehezedik...

majdnem kész, már remegnek a lábak

megérkezés, életváltás, túlélés

Megérkezvén Centelles-be, minden különösebb elvárás nélkül, a negatív és pozitív hatások vegyesen érnek és erősen ingadozik a mérleg nyelve hol az egyik, hol a másik irányba. Néha túl nagy a csend, néha túl hangos a harang (füldugó végül nem lett kihajítva), máskor meg megdöbbentő a természet szépsége, itt vannak a hegyek, meg a templomtorony, esténként kivilágítva, nappal ha akarom csak az eget látom a szobából, ha akarom az egész várost, este pedig kivilágítva hát elég jól néz ki.
Nem messze tőlünk - mit szépítsük - egy disznótelep van, néha elkúszik errefelé is a sajátos szag, ezzel azt hiszem még meg kell barátkozni. Viszont van sok növény, meg fa, meg föld, amelyeken termesztenek mindenfélét egyelőre még csak ilyen szinten tudok erről beszámolni, 1 hét után nem tudom nevén nevezni ezeket a nem városi dolgokat.
Hát ilyenek: