bevezetés mit sem sejtő turisták részére
2008. december 29., hétfő
2008. december 27., szombat
Viharkárok
2008. december 26., péntek
spanyol fehér karácsony
2008. december 25., csütörtök
ködös karácsony
Azt hittük, hogy a mai napon tényleg halálos csend áll be a környéken és minden zárva lesz, de szerencsére egy helyet mégis találtunk Roses-ban a tengerparti nyaralóhelyen, amelynek kihaltságáról már sokszor zengedeztem, mindez persze a turistaszezon beindulása okozta kontrasszttal válik majd érdekessé.
Újabb szintre léptem közben az autózásban, túl vagyunk talán a közvetlen életveszélyen és most a dudáló autósok ellen bevetendő megtorló intézkedéseken jár az eszem. Persze nem rám dudálnak (csak néha), hanem mindenki mindenkire. Kivéve engem, mert én elvből nem dudálok oktató szándékkal, ahogy mások csak akkor, ha tényleg balesetveszély vagy valami nagyon pofátlan akadályozó tényező merülne fel ellenem. Már volt is egy ilyen: nekem egyelőre probléma, hogy itt a rendszeres meredek lejtők és szintkülönbségek miatt még nem lőttem be az elindulás és lefulladás közti holtpontot megfelelően és magabiztosan, ezért hát ez ugye néha előfordul. Miközben egy rendkívül meredek lejtőn, körforgalomban küzdöttem a lefulladás ellen szép nyugodtan megálltak előttem és kiszálltak meg beszálltak, na ekkor dudáltam egy diszkrétet én is, mindezt azért, hogy esetleges lefulladásommal ne akadályozzak majd senkit. Szóval valami satufékkel vegyített visszadudálást (mármint ha mögöttem tennék ezt) vagy szitokszótárat, vagy esetleg egy hátra vasszöget vagy festékpatront kilövő szerkezetet be kell vezetni hamarosan.
A lényeg, hogy Rosesban kávéztunk egyet, napon üldögélve, közben néztük, ahogy megtelik a part sétálgató karácsonyi turistákkal aztán pedig visszatértünk, a reggeli 2 fok felment 13 fokra, de kizárólag napon.
A mai nap története képekben:
Újabb szintre léptem közben az autózásban, túl vagyunk talán a közvetlen életveszélyen és most a dudáló autósok ellen bevetendő megtorló intézkedéseken jár az eszem. Persze nem rám dudálnak (csak néha), hanem mindenki mindenkire. Kivéve engem, mert én elvből nem dudálok oktató szándékkal, ahogy mások csak akkor, ha tényleg balesetveszély vagy valami nagyon pofátlan akadályozó tényező merülne fel ellenem. Már volt is egy ilyen: nekem egyelőre probléma, hogy itt a rendszeres meredek lejtők és szintkülönbségek miatt még nem lőttem be az elindulás és lefulladás közti holtpontot megfelelően és magabiztosan, ezért hát ez ugye néha előfordul. Miközben egy rendkívül meredek lejtőn, körforgalomban küzdöttem a lefulladás ellen szép nyugodtan megálltak előttem és kiszálltak meg beszálltak, na ekkor dudáltam egy diszkrétet én is, mindezt azért, hogy esetleges lefulladásommal ne akadályozzak majd senkit. Szóval valami satufékkel vegyített visszadudálást (mármint ha mögöttem tennék ezt) vagy szitokszótárat, vagy esetleg egy hátra vasszöget vagy festékpatront kilövő szerkezetet be kell vezetni hamarosan.
A lényeg, hogy Rosesban kávéztunk egyet, napon üldögélve, közben néztük, ahogy megtelik a part sétálgató karácsonyi turistákkal aztán pedig visszatértünk, a reggeli 2 fok felment 13 fokra, de kizárólag napon.
A mai nap története képekben:
reggel 8-kor
2008. december 24., szerda
Boldog karácsonyt
Karácsonyi kezdésként ma megnéztük a "La Farinera" castelló d'empúrias-i malom múzeumot. A malom 1860 körül épült, a település három malma közül volt az egyik. A nagy méretű épületben található eredeti, főként fából készült örlőgépezet egyébként a mai napig állítólag működőképes. A huszadik században részben felújították, most pedig Ecomuseu-Farinera de Castelló' d'Empúries néven múzeumként üzemel, amely a nagy katalán Tudományos és Technikai múzeumhoz tartozik hivatalosan. A múzeum lényege tehát, hogy megtudjuk, hogyan történik a búza lisztté alakítása hagyományos módon. Ezt néztük meg, nagyon érdekes volt és persze profi módon, igényesen van kialakítva a múzeum, az ajándéktárgyak viszont bénák voltak, úgyhogy nem lettem gazdagabb egy malommúzeumos bögrével sem.
Még a katalán ipari turizmusról
Ha már itt tartunk egy nagyon érdekes 2006-ban indult kezdeményezés, hogy látogatókat vonzzanak a különböző katalán ipari és gazdálkodással kapcsolatos műemlékek megtekintésére, erre létre is hoztak egy hálózatot. A lényeg, hogy bemutassák azt az átalakulási folyamatot, amely a jelenlegi Katalónia gazdasági és ipari fejlettségéhez vezetett. A különböző hagyományos technológiákkal és ezek fejlődési stádiumaival ismerkedhetnek meg a turisták, ezáltal könnyebben megértve a fejlődés társadalmi aspektusait és az akkori munkásosztály életét. A múzeumokban megnézhetjük milyenek voltak a bányászok hétköznapjai, a víz óriási erejét mi mindenre használták és még sokminden mást. Úgyhogy jöjjön erre, aki bányászatot, cementgyártást, kerámiát, papírgyártást ilyesmit akar tanulmányozni igényesen kivitelezett múzeumok segítségével.
2008. december 23., kedd
Castelló d'empúries
Tulajdonképpen ez a hely a fő cél és kiindulópontunk, ha éppen nem akarunk nagyforgalmú autóúton menni (és ez elég gyakran előfordul) akkor ezen a kellemesen kihalt, ám kanyargós útvonalon megyünk 5-10 percet és máris ott vagyunk Castelló d'empúries-ban. Ma megismertük a szélén található kutat, a malom múzeomot és a zsidó negyedet.
hangulatképek a kávézóból
2008. december 22., hétfő
Sant Pere Pescador
A kényszeres kávézásnak, a gazdasági világválság begyűrűzésének, valamint az ünnepek közeledtével az átlagosnál több szabadidőnek köszönhetően ma felfedeztünk két újabb helyet.
A nap második felével kezdve: Sant Pere Pescador-t néztük meg, amiről rengeteget hallottunk, maga a falu nem ígért túl sokat, de a tengerparjta kétségtelenül az egyik legjobb, amit életemben láttam. Hatalmas, hosszú (6,3 km) és mivel itt aztán mindenféle természeti hatások tobzódnak nyoma sincs erőszakkal beépített vagy idehordott műhomoknak, hiszen ezek öt percig sem bírnák itt, nyers természeti erők tolják dűnékké a homokot, hatalmas hullámok csapkodják a partot, akár egy óceán partján. Nem véletlenül állítólag kedvelt siklóernyős hely. Van egy folyója is a Fluvià.
A nap második felével kezdve: Sant Pere Pescador-t néztük meg, amiről rengeteget hallottunk, maga a falu nem ígért túl sokat, de a tengerparjta kétségtelenül az egyik legjobb, amit életemben láttam. Hatalmas, hosszú (6,3 km) és mivel itt aztán mindenféle természeti hatások tobzódnak nyoma sincs erőszakkal beépített vagy idehordott műhomoknak, hiszen ezek öt percig sem bírnák itt, nyers természeti erők tolják dűnékké a homokot, hatalmas hullámok csapkodják a partot, akár egy óceán partján. Nem véletlenül állítólag kedvelt siklóernyős hely. Van egy folyója is a Fluvià.
2008. december 18., csütörtök
nincs karácsony a costa braván
Annyira nem történik semmi, hogy elmentünk megint Roses-ba. Persze ezt csak én élem meg ilyen hevesen és intenzíven, mármint a nemtörténést. Úgyhogy muszáj volt elmenni valahová. Természetesen még javában tartott a szieszta, amikor érkeztünk (délután fél 4 körül), úgyhogy minden zárva volt, de utána sem volt nagy tömeg. Karácsonyi vásári tolongás sincs nagyon, tulajdonképpen emberek se. Mintha hajnal 6-kor sétálgattunk volna, vagy mondjuk atomtámadás után. Nagyon jól látszottak viszont a Pireneusok havas csúcsai még egy kicsit jobban, mint tőlünk. Egyébként kb. 3 percre van a hely (ugye egyre kevesebb, ahogy jövök bele az autóvezetésbe), úgyhogy annyira nem volt nagy kirándulás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)