Azt hittük, hogy a mai napon tényleg halálos csend áll be a környéken és minden zárva lesz, de szerencsére egy helyet mégis találtunk Roses-ban a tengerparti nyaralóhelyen, amelynek kihaltságáról már sokszor zengedeztem, mindez persze a turistaszezon beindulása okozta kontrasszttal válik majd érdekessé.Újabb szintre léptem közben az autózásban, túl vagyunk talán a közvetlen életveszélyen és most a dudáló autósok ellen bevetendő megtorló intézkedéseken jár az eszem. Persze nem rám dudálnak (csak néha), hanem mindenki mindenkire. Kivéve engem, mert én elvből nem dudálok oktató szándékkal, ahogy mások csak akkor, ha tényleg balesetveszély vagy valami nagyon pofátlan akadályozó tényező merülne fel ellenem. Már volt is egy ilyen: nekem egyelőre probléma, hogy itt a rendszeres meredek lejtők és szintkülönbségek miatt még nem lőttem be az elindulás és lefulladás közti holtpontot megfelelően és magabiztosan, ezért hát ez ugye néha előfordul. Miközben egy rendkívül meredek lejtőn, körforgalomban küzdöttem a lefulladás ellen szép nyugodtan megálltak előttem és kiszálltak meg beszálltak, na ekkor dudáltam egy diszkrétet én is, mindezt azért, hogy esetleges lefulladásommal ne akadályozzak majd senkit. Szóval valami satufékkel vegyített visszadudálást (mármint ha mögöttem tennék ezt) vagy szitokszótárat, vagy esetleg egy hátra vasszöget vagy festékpatront kilövő szerkezetet be kell vezetni hamarosan.
A lényeg, hogy Rosesban kávéztunk egyet, napon üldögélve, közben néztük, ahogy megtelik a part sétálgató karácsonyi turistákkal aztán pedig visszatértünk, a reggeli 2 fok felment 13 fokra, de kizárólag napon.
A mai nap története képekben:
reggel 8-kor
Roses
10 km-es körzetben egyetlen nyitva lévő kávézó
kilátás a kihalt kikötőre
dorbézoló medúzák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése