Andorra

Végigszáguldottunk ismét Catalunya északi részén végig a hegyeken át egészen Andorráig, ahol szűk, kicsit klausztrofób hatású kisvárosban találtuk magunkat, visszafelé pedig agresszív spanyol határőrök félelemkeltő ellenőrzésével kellett szembe néznünk. A hegyek között hihetetlen szép látvány tárult elénk, néha nem tudtam ez most francia vagy spanyol, de a feliratokból aztán következtettem ügyesen. Andorra határán szabadság és vendégszeretet várt, visszafelé ez ugye már kevésbé volt érezhető.
Egészen vicces, hogy ez itt egy külön ország, állítólag ide járnak vásárolni a katalánok, mert itt alacsonyabb az adó, meg van mindenféle választék, szóval ez kicsit olyan, mint nekünk lehetett Bécs annak idején, sose felejtem el életem legnagyobb mennyiségű Mars és Milka csoki vásárlási akcióját még 1989-ben. Itt azért ilyesmire nem került sor, inkább a 80-as években élhette a hely virágkorát, egykor modern, ma már megkopott szállodasorok, bármerre nézek hegyOLDALT látok, mert a hegycsúcsot már csak sokkal följebb, be van szorulva az egész hely a hegyek közé tényleg. Sajnos egy rettenetes étteremben töltöttük időnk javát, kb. másfél órát vártunk az ételre, menet közben kiderült, hogy nincs ez sem meg az sem, aztán borzalmas volt maga a kaja is, majd az ételhez amúgy járó desszert elfogyott, ezért natur joghurtot hoztak ki dobozban meg egy almát. Úgyhogy tiltólistás lett, le is jegyzem a nevét: L'orry Cerveseria mondjuk ilyen névvel már gyanút foghattunk volna. DISCUSTING csak, hogy blogom idegen nyelvű látogatói is értsék mit akarok az étterem nevével mondani.
Néhány kört még tettünk a hotelnegyedben, majd visszatértünk spanyolba. A határnál még csak annyi történt, hogy kipakoltattak mindent, nincs-e videolejátszó, kamera meg mindenféle cucc nálunk, amiket megvesznek a ravasz disznó katalánok olcsóbban aztán meg nem akarnak adózni utána, később azonban gépfegyveres, álarcos rendőrök állítottak meg, akik még valami azóta sem kiderített hatású ideggázzal is körülvettek minket szerintem, mert rettentően büdös volt, amikor megálltunk. Megkérdezték hol voltunk, miért, kik vagyunk. Megszeppent fejünk láttán hamar továbbengedtek. Maradt még a zomivárossá üresedett, elhagyott síparadicsomban való kávézás majd a kavargó gyomorral (sok arrafelé a szerpentin) való hazatérés.

útban Andorra felé

hegyekben autózva
menő alagútban lehet ilyet fotózni

Andorra köszöntő kifakult McDonald's táblával andorrai csúcsgasztronómia

a híd fölött

valaha modern épületek

hegyoldal lábánál történik minden

konferenciaközpont a csúcson, de még a hegy negyedénél kilátás egy pihenőhelyről

színek útban hazafelé