2011. július 15., péntek

határátlépés

Reggel 6-kor kelés, összeszorított szemek, álomkór, felkelés, mintha friss szellő fújna a ragacsos napok után, zuhanyzás és gondolatok rendezgetése, mi mindenre van szükségem, 7-kor vár a takarítónő a Károly körúton, addigra oda kell érnem, 9-kor pedig át kell adnom a lakást. Átbiciklizem és 7:05-re ott vagyok, a végső simítások következnek, hogy minden ragyogjon, tiszta és új legyen. Talán még soha nem volt ilyen szép ez a lakás, mint a mai napon.
10 körül visszatérek, dolgozom, intézkedem, tenderre készülök, ügyféllel találkozom és vele koradélután eljutok a legmenőbb gourmet helyre a Baldaszti'sba, ahol sajnálatos módon az egyetlen gyengémet (a spárgán kívül) a posírozott tojást kapom a Cézár salátámba, a szardella csak belecseszve, paszírozott változat helyett, a kávé ihatatlan, amúgy pedig mégis szeretem a helyet, szeretném szeretni, mert jóravaló, tele van figyelmességgel, igyekezettel, szeretettel, de mit tegyenek, nem mindenki akarja azt, amit ők, a személyzet java része semmit nem ért az egészből. A delikátbolt a pincében, a pincelány mondja a magáét, örül, hogy végre arra jár valaki, elmondja ő mit szeret, melyik csoki a kedvence, már láttam ezeket százszor a Culinarisban, de vannak persze új dolgok is. Itt minden a legjobb, hát persze, részenként jól láthatóan ráköltöttek sokat, de valahogy mégsincs egyben.

Visszatérek, lemegyek a Sarki Fűszeresbe a limonádé választékot fotózni, hálás téma, a kedvencem.
Este 7-re visszamegyek a Károly körútra, de a biciklimen az első kerék felmondja a szolgálatot, végleg leeresztett a gumija, vagy - mivel a lépcsőházban állt több órát - az is lehet, hogy valaki kilyukasztotta a kerekét, de ha ez történt, azt megkeserülik. Visszafordulok, hívok egy taxit. A Károly körúton utoljára körülnézek. Belefacsarodik a szívem. Miért nem tudok én ideköltözni. Nem megy.
Fotózok, bezárok, átadom a kulcsokat. Viszlát, érezzétek itt jól magatokat.
Aztán haza, de nem állok le, megyek a Margitszigetre, újabb 10 km. 7 km után jön a már ismert érzés, én vagyok, jól vagyok, megcsinálom és érzem az erőt, megcsináltam. 1 év alatt elhordtam egy hegyet. Rendbetettem a reménytelent.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Wooow :-) m

Hapci írta...

Miért nem tudsz odaköltözni? Csak ha kifejthető röviden... bocs, nem fogok keresgélni utána... bár biztos megírtad valahol...

regina boros írta...

nem írtam még meg. itt éltek a szüleim, akik már nem élnek itt...

Hapci írta...

Ez egy új épület... (?)
Az elődében éltek?

regina boros írta...

nem új épület, viszonylag régi (kb. harmincas évek) szóval ebben éltek, de nem is lenne ezzel baj, csak furcsa és számomra megszokhatatlan, hogy már nincsenek benne ezért nem tudok ott élni (egyelőre).