2008. február 21., csütörtök

felhős idők

Tavaly is ez volt, hogy februárban még Barcelonában is alig lehetett látni a napot, már egy hete elég angolos időjárás van errefelé. Két nagyon fontos kérdésben igyekszem előrelépni, küzdeni az akadályokkal megoldani a megoldhatatlant. Sport: felcsillant ismét a remény, nem is olyan messze Vicben, hogy majd végre lehet járni, találtunk egy kevésbé lehúzó tornatermet.
A másik vesszőparipám a nyelvtudás csiszolására itt esély nincs, a faluban lévő egyetlen nyelviskolában nem tanítanak spanyolul, egy darab tanárt találtak végül, aki 25 €-ért adna órákat, hát azért kíváncsivá tettek, hogy mitől lehet ennyire drága.
Ilyenkor az ember nem tud mást tenni, mint találkozik kávézókban vadidegenekkel és elbeszélget velük, vagy megszólít mindenkit és traktálja őket mindenfélével még ha azok eleinte hülyének is nézik aztán csak megbocsátanak.
Érdekes látni az emberek arcán, ahogy szembesülnek azzal, hogy mivel már vagy huszadszorra térsz be ugyanabba a kávézóba, nem turista vagy, hanem itt vagy lerázhatatlanul. A kezdeti lelkesedés határozottan alábbhagy, de aztán megszokják.
Tegnap "legnagyobb örömünkre" több órán át nem volt internetünk, úgyhogy lementünk gyorsan enni egy menüt egyik törzshelyünkre ami amolyan melóshely, tele volt férfiakkal és kétféle disznó és marhanyak volt a választék. A tulaj-pultosember szintén az internet probléma miatt telefonálgatott, ami nekem megkönnyebbülést okozott, mert eddig volt egy határozott érzésem minden ilyen esetnél, hogy csak nálunk megy el a net.

2008. február 18., hétfő

menő hely

Az alábbi képek bizonyítják, hogy igenis menő hely Centelles ilyen "zen" körforgalommal nem rendelkezik más város.




2008. február 16., szombat

Tona, Seva fura falvak

Hosszabb ideig tartó eltűnésem oka, hogy (nekem) szinte már végzetesnek tűnő megfázásban fetrengtem és végre felfedezhettem a helyi kórház szolgáltatásait, és vidám kikapcsolódásra vágyó nyugdíjasok között tölthettem 38 fokos lázzal 2 órát. Annak nem tulajdonítok kiemelt jelentőséget, hogy amikor a kórházba betettem a lábam elaludt az összes villany és áramszünet lett, hiszen miért is negatívkodjunk, elég a betegség önmagában. A csapat átvészelte könnyedén, elcsevegtek kellemesen, néha ugyan rájuk kellett szólni, hogy halkabban kiabáljanak. A kórházi délelőtt végülis megérte mert a már említett két óra várakozást követő kicsit több, mint 5 perces vizsgálat után a kedves fiatal orvos úr elmondta, hogy mi a bajom, meg azt is, hogy ez a tél most hideg és hosszú mindenki számára. Ezután még felfedeztük egy egész jó kávézót (ami a legjobbkávézók listája elejére is ugrott egyből), ide csak azért kellett bemenni, mert ekkor már délután 1 óra volt és muszáj volt gyorsan reggelizni valamit. Innen pedig elindultunk beszerezni a frissen felírt gyógyszereket. Mivel itt hétfőnként számomra érthetetlen okokból minden zárva tart, kis drukk után sikerült azért nyitva tartó gyógyszertárat találni, de semmi mást, csend és nyugalom honol ilyenkor és általában mindig a kis falunkban. Az üzletek alapértelmezettként zárva vannak és csak néha vannak nyitva, de ez a legkülönbözőbb időpontokban megtörténhet, mondjuk hétfőn, kedden és csütörtökön 9-től 1-ig, szerdán és pénteken pedig 4-től este 8-ig, ilyesmi nyitvatartás, szóval nyomós oka van a vásárolásra annak, aki ezt megjegyezi. Itt nincs holmi nézelődés, shoppingolás. Céltudatos vásárlás van, meghatározott időpontokban.

A hétről nem tudok több érdemi információt adni, az utóbbi napokban viszont erőre kaptam és ma például elmentünk megint az egyik irányba megnézni a környéket.
A hely korábban felkeltette már az érdeklődésem, amikor Vic-be tartottunk vonaton, ugyanis a van egy egészen kicsi hegy, amit jól kiszúrtam és eldöntöttem, hogy oda elnézek majd egyszer, ez most végre bekövetkezett. Kellemes délután volt, bár azt tudni kell, hogy kb. 20 fok hőmérsékletkülönbség van a reggel és a napközben között emiatt nem is nehéz itt havonta 2x megfázni alaposan (nekem legalábbis sikerül). Szóval reggel még 3 fok, de nappal simán lehet 25 fok is. Most végül tehát ismét napos délutánt fogtunk ki.
Igazából nem tudom, hogy most mi is a hely neve, mert az állomáson ez van kiírva: Balenyá, Tona, Seva úgyhogy azt hiszem ez három település.

Először tehát felvonszoltuk betegségben legyengült szervezetünket a hegyre, körbe-körbe nem nagyon volt semmi, csak vagy kisebb üzemek, vagy tág út, frissen öntött aszfalt. A hegy maga pedig az oldalán omladozó falakkal, felül pedig egy kis ligetes területtel pont annyi, amennyinek látszik, de azért érdekes volt, nekem tetszett. A kilátás nem kecsegtetett csalóka meglepetéssel azt kaptuk, amint vártunk, néhány ház, egy-két domboldal.

Ezután leereszkedtünk gyalog Tona nevű helység felé, itt volt pár érdekes megoldás, különösen a főtéren található ablak nélküli ház falára rajzolt ablakok, az oldalában sárjátszótér, mellette pedig egy fényes felületű kék ping-pong asztal. Az információs táblák sportközpontot is ígértek, de ezekben már jópárszor sikerült csalódnom így nem is indultam el felfedezőútra, annál is inkább, mert ide csak autóval vagy gyalog lehet eljutni és enniyre azért nem vagyok rákattanva, hogy 30 percet gyalogoljak, amikor sportolni támad kedvem, akkor inkább futok itt a környéken a farkasok között a szántóföldön.

Tonából nekem viszonylag hamar elegem lett, de azért tisztelettudóan körbejártuk, majd visszamentünk az állomás felé, ahol sikerült a vonatot pont lekésni, így lehetőségünk nyílt az állomás túl oldalán található Seva nevű helyet is megszemlélni.
Végülis fél óra múlva már az állomáson unatkoztunk megint, de azért érdekes hely volt Seva is, most több nem jut róla eszembe hirtelen, na de beszéljenek a képek megint magukért.
a kis hegy, ami rabul ejtett távolról
átmenet a hegy és az állomás között
friss aszfaltút vezet erre
szintén érdekesnek tűnő kis hegy
a szomszédos dombok
szikár hegyoldal
a várva várt kilátás
így néz ki a teteje a tutti helynek
ez már itt Tona felé vezető ingergazdag út
Tona egyik fő látványossága
Tona főtere
Tona főterén a híres kék ping-pong asztal
sárjátszótér
a sárjátszótér sarka
ez már Sevában történt

2008. február 4., hétfő

Figaró





Ha már erre lakunk érdemes körülnézni a szomszédos falvakban, ezt tettük vasárnap, hiszen napozni még nem lehet lévén 5 fok, a teraszon viszont ígéretesen nő centiről centire a napos sáv.

Elmentünk tehát Figaróba, ami 2 állomásnyira van és mindig is szemeztem vele, mert jópofának tűnt a hely, a hegyoldalba vannak beépítve ilyen tornyos házak, az egészet magas hegyek veszik körül. Úgyhogy behatoltunk a faluba, mert városnak nem nevezhető. Először egy abszurd módon modern színes óvoda épületet láttunk meg közvetlenül a vasútállomás mellett, majd egy szupermenő kosárlabda pályát, ami közvetlenül egy forgalmas autóút mellett volt mindenféle kerítés nélkül. Ezután bent találtuk magunkat a régi zeg-zúgos utcák között, valahogy minden még sokkal régibbnek tűnt, mint amilyen, gondolom ez a klíma következménye (nedves, hideg, esős, árnyékos), egy mini Anglia. Úgy fél óra után már kicsit alakult a véleményem valahogy elég erősen a giccs határán ingadoztak a kis kertecskék, házacskák kialakítása, túl sok torony meg kút, meg szobor, meg furcsa túldíszített kert. Volt mindenféle kilátás, meg érdekes házak, többet már nem tudok felidézni a helyből.

2008. február 2., szombat

Carnaval Centelles II.

főszerep
pokemon elveszve
techno party

háttérben a kék duna keringő szólt...

bohócok egymás közt

össztánc
mindenkinek megvan a szerepe
család
A karnevál idei plakátja, habár nem nagyon érteni mi köze a fotónak bármihez is..
Els Qüentos sztori
keveredik a boszorkányos ünnep
a közben megérkezett karneváli hangulattal

sport ínség


Újabb csúfos kudarcot vallottunk, a na sportoljunk már valamit akcióval. Szombat délelőttönként néha BEmegyünk Vicbe mert ott lehet többféle boltban vásárolni, igaz, hogy ugyanazt, amit mindig, speciális élelmiszerek nem kaphatóak például majoranna meg torma sem, na mindegy sáfrány van 10 féle, Magyarországon meg pont az baj, hogy nincs sáfrány. Kinéztük, hogy van Vickben squash klub, nekünk meg van squash ütőnk. El is indultunk a feltételezett útvonalon, persze sehol semmi, beugrottunk egy jóindulatúnak tűnő bicikliboltba, ahol elmagyarázták, hogy nem messze van valami az lehet, hogy az. Aztán mentünk tovább, egyre furább környékre értünk, majd egy félig kivájt dombban találtunk egy félig lebontott piros épületet, sehol semmi bejárat, valahol oldalt találtunk egy kis ajtót, ott bent találtunk 3 pingpong asztalt egy alagsorszerű helyen, majd egy ember kijött és elmondta, hogy itt nincs squash, volt, de már nincs, de lehet, hogy szembe valahol van, aztán kijött egy másik ember, aki nem tudom miért kocsival elvitt minket a túloldalra, ahol volt egy másik tornaklub, de ott csak gyerekek ugráltak fel rudakra, utána pedig visszavitt minket az állomás mellett lévő havi 200 EUR-os klubhoz, az jó, ott van úszómedence is alapon. Megköszöntük a kedvességét, aztán eloldalogtunk vásárolni. Nem jön össze, nem akar összejönni. Marad az, hogy a teraszon futok körbe-körbe (van vagy3-4 méter amúgy a hossza). Aztán felmentünk a domboldali kertésztbe és beköltöztettünk néhány növényt a teraszra, szóval gyűlnek az élőlények, ezekre már vigyázni is kell.