kiment a divatból?

Roses az egyik legnépszerűbb nyaralóhely a Costa Brava-n nyáron állítólag megtízszereződik a lakossága, gyönyörűen felújított tengerparttal, sajnos értékelhető információt nem tartalmazó weboldallal ezen kívül viszont számos lepukkant épülettel, étteremmel, szállodával. Pedig itt van a világ legjobb étterme is, csak kicsit odébb az egyik öbölben. Most bemutatom a hely néhány árnyoldalát is, hogy teljes képet kapjon az érdeklődő. Majd következő postban bemutatom a fényes oldalát is.

Roses főutcájának egyik sarka...

welcome

valamikor jó volt

jaj

Boldog húsvétot

esőrekord ismét

Nem tudom mikor terjedt el az a hír, hogy Spanyolország egy meleg hely és keveset esik az eső meg ilyenek, mert annyit egész életemben együtt véve nem fáztam, mint amennyit az elmúlt 2,5 év alatt, amit itt töltöttem. Na jó ritkán van -10 fok, de cserében mindenhol gyenge a fűtés, tehát ilyenkor Magyarországon otthon legalább meleg van, itt pedig az egész telet értsd 5 hónapot, értsd harmadik éve tripla pulóverben töltöttem folyamatosan jéghideg ujjakkal. Lehet, hogy erősíti az immunrendszert, de ha lehet én inkább nem fáznék állandóan.
Most pedig esik egyfolytában az eső, de miért most, miért itt és miért ennyi ideig? Örömmel olvastam, hogy Budapesten pedig megdőlt a melegrekord és nagyon száraz az idő.
Természetesen a húsvéti mulatságoknak lőttek, az összes rendezvény tönkrement, zacskóba csomagolt keresztekkel és faszobrokkal vonulnak, ugye itt nagyon erős ez a tradíció, óriási ünnepségek kísérik a Húsvétot errefelé.

Mi pedig így ünneplünk, itthon a házba zárva.

Restaurant Rhodas

Ezt a helyet mindenki jól jegyezze meg a képek alapján, főleg, aki majd jön hozzánk nyaralni, mert ide nem fogunk elmenni egyáltalán. Teljesen megtévesztő egyébként kívülről: látványra az étterem ugyanis lehetne akár Michelin csillagos is. Az asztalhoz ülve az apró jelekből azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szó sincs ilyesmről. A jelek: igénytelen evőeszköz, szürkésfehér (fehérnek szánt) asztalterítő, béna egy darab pohár. A hely belülről szintén hibátlan (leszámítva az asztalt), itt voltunk szilveszterkor is , régi kőépület, a berendezés és belső tér őrzi a régi vidéki ház jelleget, egyedül a konyha rossz, de nagyon.

Az étterem kaland előzménye: váratlanul áramszünet lett és nem tudtunk dolgozni, ezért elmentünk Empuriabravara, hogy sportoljunk. Az úton végig szakadt az eső, valamint rengetegen voltak köszönhetően a még mindig tartó hajóvásárnak (szerintem nem túl sok hajót adtak el, mert még mindig tele volt a parkoló) a sportklub viszont zárva volt lévén Nagypéntek. Jobb híjján körülnéztünk megint, és TELE volt Emuriabrava, megérkeztek most már tényleg a turisták, kinyitott minden bolt, elképesztő mennyiségben, igazán nagyon-nagyon sok szuvenyirbolt, étterem, ruhabolt, szivarbolt, ékszerbolt, újságos, strandtörülköző, papucs, fürdőnadrág, csak fehér ruhákat áruló ezerféle bolt, ezerféle ember. Ja és extrém borús, esős idő mindeközben (most is).

Végül azt találtuk ki, hogy elmegyünk valahová enni, de egyszerűen egyik helyre se volt kedvünk beülni. Találtunk viszont egy elég jó kis francia éttermet, aminek éppen az egyik sportklub társunk a tulajdonosa, úgyhogy beültünk meginni egy kávét hozzájuk, de mivel nekem nem volt kedvem halat enni és szinte csak halválaszték volt, nem ettünk ott, de legközelebb ott eszünk. Visszajöttünk és először a közeli Pau-n található Restaurante l' Olovar d' en Norat étterembe (a Michelin kalauzban is megtalálható, comfortable restaurant - két villás besorolásban) akartunk elmenni , de meggondoltam magam, arra mégiscsak szeretnék felkészülni lélekben, úgyhogy inkább elugrottunk a szomszédos Rhodas-ba. Ja rendkívül informatív honlappal rendelkezik.

A bevezetőben leírt körülmények között egy Las Rhodas menüt ettünk, kezdődött a világ legigénytelenebb salátájával, amit kb. azelőtt egy perccel zúdíthattak ki egy tescos zacskóból, majd következett néhány sült zöldség, egy része szénné sütve egy másik része olajízű, de elképesztően semmi köze nem volt egyiknek sem a másikhoz. Utána pedig birkasültet ettünk, hát nem a legkönnyebb kaja, egész jól volt megcsinálva, hogy úgy mondjam korrekt volt, még szép gondolom azt úgy lehet elrontani, ha nincs megsütve, de akkor azt már tényleg szóvát tettük volna. Utána pedig egyízű édességek, amit egy nagyon náthás pincér mért ki. Ja és az egész igen drága. Na szóval ide többet NEM megyünk most már tényleg (ezt már kétszer megfogadtam).

pedig amúgy ilyen jól néz ki:


Itt az ideje, hogy lábjegyzetben néhány képet a sportklubunkról is közzétegyek.

Szóval ez itt maga a hajóvásár, a tornyos épület pedig a sportklub,

de majd kidolgozom a témát jobban, ígérem.

ez pedig a hajóvásár csodálatos plakátja

Húsvéti készülődés 10 fokban

Ma az egész környék lázba jött, kezdődnek az ünnepek, mi is a roses-i kávézóban indítottunk reggel fél 9-kor mert a tegnapi telihold hatása következtében reggel 7 után már nem tudtunk aludni, valamint mégiscsak ott a legfinomabb minden. Visszafelé egy darab elmebeteg jött csak az úton, aki kis híján az árokba szorította a szembe jövő autót és ment 180-nal nem baj, sietett.
Roses-ban egyébként középkori vásár készülődött és rengeteg katalán ember érkezett jól megérdemelt pihenésére, még ha napfényt nem is túl gyakran látott senki mostanában errefelé (úgy két hete). Costa Brava, nyaralás, sort, szandál! Az nem számít, hogy 10 fok van (Budapesten meg 24).
Ja és az eső is esik két hete, úgyhogy biztos érdekes lesz a vásár és a sokféle ünnepség sajttal, borral, kosárkákkal, mellszobrokkal, fajátékokkal, gyökerekkel, ruhákkal, kavicsokkal, kagylókkal (kb. ilyesmiket lehet kapni sose értettem ezt a piacozás műfajt).

ilyenkor népszerű rajzfilm és egyéb híres figurákat
készítenek csokiból errefelé nagy mennyiségben és választékban,
de nem tudom miért
update: azóta megtudtam: ez az úgynevezett Mona, amit a keresztszülők adnak a gyerekeknek ún. csokoládészobrok. (innen tudtam meg)

spekuláció

Hétvégén muszáj volt leállnom a munkával, mert péntek estére kifejlődött valami furcsa fájdalom mindkét karomban gondolom a sok egér és billenytűzet, amelyet sokak szerint géppuskasortűzre emlékeztető gyorsasággal és hangon püfölök (mármint a billentyűzetet).
Szombaton még nehezen bepréseltük magunkat a helyi kávézóba, egyre kellemetlenebb, mert már nagyon ideszoktak a környékről, gyűlik a sok ember, kezdődik a szezon. A szombati rutinprogrammá váló sport klubba mentünk utána, ahol szintén tömegek voltak, hajóvásárba csöppentünk, mindenki kihurcolta az utcára a yahtját, csónakját, hogy eladja, ennek következtében szinte egyáltalán nem volt parkolóhely, valamint gyakorolhattam a dugóban és tömegrendezvényen való araszolgatást. A klub után pedig bepróbáltunk ismét egyet Empuriabrava sokasodó, ipari turizmus szolgáltatásra épített éttermei közül.

Most már tényleg rengeteg papucsos, sortos francia, német turista házaspár üldögélt, egy hét után végre megjött a jó idő - gondolom ennek is köszönhetően. Az étterem egyébként főként argentin specialitásokkal szolgál, de egész jó volt minden, leszámítva, hogy mostanában meglehetősen, ha úgy tetszik kissé beteges módon rákattantam Gordon Ramsay-re (már ha a könyvének 2 nap alatt történő elolvasása, valamennyi reality és dokumentumfilmjének megvásárlása, a youtube-on Ramsay receptek nézegetése, majd ELKÉSZÍTÉSE, továbbá Hell's Kitchen Wii játék rendelése erre utal. Az utóbbiban viszont nagyon jó eredményeket értem el) na és ennek következtében, kékből pirosba átkúszó képzeletbeli türelmetlenségmérővel vártam a pincérek közeledését és rendelésfelvételét, értékeltem és "move your ass" kiáltásokat folytottam magamba, de egyébként a kaja "not baad".

Utána pedig visszatértünk a házba, majd a szép időre való hivatkozással még egy kicsit körbejártuk a falunkhoz tartozó eddig ismeretlen részeket és hát nem túl kellemes, luxusigényeket kielégítő szellem lakótelepre bukkantunk, ami ennek a falunak Bellavista nevű nyúlványa, kb. 5 darab luxus családi házból áll, a kilátás az valóban szép és a nyugalom is garantált az utcák pedig filozófusokról és görög államférfiakról vannak elnevezve.
A nyomasztó benne az volt, hogy egy lélek sem volt se az utcákon se a házakban, és minden ilyen igénytelen anyagból, mintha jól nézne ki - szerűen volt összetákolva, a utcán konyhába való járólap van.

Vasárnap viszont a telek spekuláció egy másik, sokkal durvább mintapéldáját figyeltük meg. Ez pedig Roses és Cadaqués között található: a teljesen beépített hegyoldal, betonnal leöntött járhatóvá tett sziklás part, töménytelen mennyiségű üdülőtelep, lerobbant betonparkolókkal, a világ egyik legszebb kilátással rendelkező kamionparkolója az egyik öbölben.
Persze ez a nap sem kezdődött egyszerűen itt helyben nem tudtunk kávézni ezért elmentünk Roses-ba, ahol szerencsésen piacba csöppentünk, úgyhogy ott sem lehetett parkolni, majd RÁM DUDÁLT egy barom, akinek nem adtam meg az elsőbbséget, amúgy igaza volt, de még mindig ideges leszek nagyon ha rám dudálnak, mert én senkire nem dudálok akármekkora szabálytalanságot vagy necces dolgot csinál előttem, csak akkor dudálnék, ha épp készülne belémtolatni, de akkor is időben és azért, hogy észrevegye.
A lényeg, hogy a fantasztikus francia kávézóban fogyasztottunk finomságot nagy mennyiségben, majd legyalogoltuk a fent említett telekspekulációs úton, egyébként korábban voltunk már erre még, amikor az El Bullit kerestük, de az ugye nem itt volt, hanem kicsit beljebb.

Ezt egyébként csak képekkel lehet jól illusztrálni, hogy mennyire morbid üdülőtelep fejlődött itt ki, persze melyik üdülőtelep nem morbid. Ja viszont ekkor nem volt nálam fényképezőgép, de majd legközelebb megörökítem.

méh gyülekező hely

Biciklivel a környéken

Néhány hete vettünk biciklit is, mivel lassan a válság után közvetlenül a turistaözön gyűrűzik be a környékre, ezért fel kell készülni arra, hogy habár folyamatosan gyarapodó gyakorlatom van már az autóvezetésben, de azért a világ top 10 látogatott helyén kialakuló dugóban még nem vezettem túl sokat és nem is nagyon szeretnék. Ezért aztán alternatív megoldásként két keréken fogom megközelíteni az amúgy megközelíthetetlenné váló helyeket. Erre készülünk most és már el is kezdtük felfedezni a környéket. Ugyan az elmúlt két hónapban szinte csak édességen éltem (sok munka) mégis sikerült annyi izomerőt megtartanom, hogy csak az utolsó 100 méteren pusztultam el majdnem, amikor a néhány száz méter magasságban található falunkba feltekertünk.

úgyhogy így mutat a környék biciklivel körbejárva

petánka verseny Roses-ban

Roses