2011. november 8., kedd

Eat Love Budapest Marije Vogelzang

Életem eddigi legérdekesebb kiállításán jártam vasárnap este. Úgy értem ennyire nem nyúltak még bele a lelkembe és a szívembe külső alkotók, legalábbis a kiállítás / performance - nem is tudom minek nevezzem - műfajban.

A tények és információk olvashatóak Chili & Vanilia honlapján, valamint a művész honlapján én már csak a saját benyomásaimról mesélhetek: elmentem az A38 hajóra, ahol a kiállítás helyszíne volt, nem igazán értettem mi lesz ez pontosan. Fáradt voltam, kértem egy kávét (este 6-kor.. remélem átjön mennyire lehettem fáradt, ugyanis én délután már soha nem iszom kávét alvási rendellenességek elkerülése érdekében...) aznap túl voltam 10 km futáson, valamint az odafelé úton életem top5 legszürreálisabb taxiélmény egyikét éltem át. Gyors kitérő csak, hogy röviden szemléltessem: a taxis, aki persze megint a "25 éve taxizom, mindenkinél többet tudok a világról" prototípus volt, és nem mást, mint az irodalmi műveltségét demonstrálta hosszú perceken át, az A38 hajóról asszociálva Solohov jutott eszébe és róla tartott kiselőadást, majd eltorzított, megemelt hangon hozzátette, hogy miért is megyek én az A38-ra miért nem valami sima diszkóba, akkor most nem jutott volna mindez eszébe, majd elmesélte, hogy ő időnként Medgyessy sofőrje, továbbá elkezdte sorolni, hogy összesen mennyien hánytak az autójába az évek során.

Szóval mindezt átélve, érthető módon furcsa lelkiállapotban érkeztem, majd várakoztam az A38 éttermében, hogy rám kerüljön a sor - ezt meg főleg nem értettem - ugyanis egyszerre csak 10 ember mehetett le a bemutatóra. Aztán egészen hamar sorra kerültünk és lementünk, közölték velünk, hogy egy "etetési ritus"-ban fogunk részt venni, amelynek során egy roma származású ember fog bennünket megetetni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem támadt bennem rögtön ellenérzés.
Levettük a kabátot, bementünk a terembe, egy elfüggönyözött, egyszemélyes fülkébe kellett beülni, ahol egy villanykörte lógott és melegített(!), továbbá a függöny túloldalán egyszercsak leült egy nő, aki elkezdett hozzám beszélni és valóban megetetett úgy, hogy közben mesélt az életéről, hogy nevelőotthonban nőtt fel, hogy számára a karácsony és a húsvét íze a narancs és a kalács, amiből szintén kaptam egy-két falatot. És azt kell, hogy mondjam nagyon érdekes és fantasztikus élmény volt, a fülkében látható tárgyaktól pedig egyenesen meghatódtam némi személyes érintettség okán is. A nővel nagyon pozitív és kellemes kapcsolat alakult ki, jól sikerült és vevő voltam az egész ötletre, úgy értem: átjött az üzenet. Meglehetősen intenzíven.

A végén kaptam egy illatos lufit ajándékba és csak másnap jöttem rá mi is az az illat, ami jön belőle: Donald rágó. Legalábbis engem erre és a gyerekkoromra emlékeztet és ez a lényeg.

update:

2 megjegyzés:

juci írta...

nekem is átjött a cucc, bár a katarzistól azért messze volt, úgyhogy elengedtem a rózsaillatú lufimat az éjszakába.

regina boros írta...

nekem egy szürreális egybeesés volt véletlenül, ami miatt különleges és maradandó élményt okozott