A hét eleje

Én már előre félek a holnapi bűvös dátumtól (11.11.11), na, de mindezt félretéve gyorsan: a hét eleje sem múlt el rám nézve romboló programok nélkül, úgy értem amúgy építő, de mivel ismét alkoholokról volt szó, mégiscsak fizikailag valahol romboló. Ezeket úgy tudom megállapítani, hogy másnap reggel a tükörbe nézek és ha például megijedek, akkor az előző este nem volt hasznos a szervezetem számára. Ettől függetlenül nagyon jó program volt hétfő este a Kézműves Borok Háza nyitott kóstolója, tele számomra mérvadó és kedves emberekkel, barátokról nem is beszélve. Mondjuk az eddigi egyik fő kedvencem a 2HA pincészet mögötti arcot nem kellett volna megismernem, ő is az a típusú borász/férfi, aki nőnemű kóstoló-fogyasztót képtelen emberszámba venni, a sokadik meg se hallott mondatom után sarkonfordultam, mondjuk akkor már a másik véglet és nagy betűs Emberből lévő borász Légli Géza standjánál megtörtént az alapozás, tehát végülis kellően őszinte hangulatba kerültem addigra. Viszont nagyon jó élmény volt Szecskő Tamás borászt megismerni, a borairól és azok cimkéjéről, amelyeket ő maga tervez - nem is beszélve. Ráspi pincészet is meglehetősen elfáradt mire én ott tiszteletemet tettem, úgyhogy a sokadik bor és szex utalás után odébbvonultam, nem mintha prűd lennék, de kicsit már sok volt ott hirtelen a Gold Center szürreális hangulatot teremtő kártyaszobájában (ez volt a helyszín). A végén viszont elmentünk öten a sokféle ital felszívódását segítő vacsorára a Montenegrói Gurmanba. Erről én amúgy többet gondoltam korábban (kinézetét és nagyságát tekintve), viszont az étel nagyon finom volt és a kedvencem és számomra number one chef: Takács Lajos csatlakozott hozzánk, akinek ismét kifejthettem első találkozásunkat, amire egyébként pontosan emlékezett.

Szóval a másnapomat inkább hagyjuk, visszatekintve azt kell, hogy mondjam valahol félúton mindenképpen elcseréltem a mennyiség és a minőség fogalmát.

Kedden koradélután pedig a Boutiq Bár Stranger in the Night rendezvényére mentem biciklivel, és ott készültem fel egy következő beszámolóra, sok fotóval. A lényeg, hogy egy dán-angol-spanyol bártender/mixer már nem tudom, hogy hívjam, de világhírű mutatkozott be és tartott prezentációt. Nagyon jó és érdekes volt, és nem itt már nem rúgtam be, részben a másnaposságomra részben a koradélutáni időpontra tekintettel sem.

Ez az egyik legfinomabb koktél, amit kóstoltam valaha, zsálya van a tetején, meg ananászlé van benne, a többire nem emlékszem, de majd kiderítem: