Nem nagyon akar csitulni a hőség, mindenkit próbára tesz. Persze ilyen a nyár, különben mi miatt nyavalyognánk. Reggelenként irigyen nézem a futásból, vörös fejjel fújtatva visszatérő embereket, de mint tudjuk én a reggeli órákban nemigen vagyok képes a futásra, csak este. Annyira nem is irigylem őket, úgy néznek ki, mint akiknek jónéhány év elment az életükből azáltal, hogy a reggel 8 órás 32 fokban már kint sürgölődtek a szigeten. Én pedig megyek tovább az engem megillető kávéért.
Tegnap este kerti buliban voltunk, de egy kis zivatar felfrissítette a társaságot. Viszonylag későn sikerült ágyba térni, de rendkívül sokat és jól aludtam utána.
Most viszont az elsötétített szobában is 29 fok van. Ráadásul én az előbb valami pillanatnyi elmezavar folytán úgy döntöttem, hogy megcsinálom az 1 óra 6 perces CC tornát, nagyon jó volt egyébként, dehát nem tudom kellőképpen ecsetelni hány liter víz távozott belőlem. Ráadásul önmagam számára is rendkívül szórakoztató módon, szemtelenül elmentem a verőfényes júliusban szoláriumba és inkább ott szedtem fel az ilyenkor kötelezőnek számító színt. Nagyon szépen látszik is, sőt még kicsit le is égtem. Nem tudom leírni mennyivel jobban érzem magam egy szoláriumgépben, mint a tűző napon.
A ma reggelit egyébként megdupláztam és a Jókenyérben is lenyomtam egy túróstáskát, na most ezekről továbbra is le kéne szokni, bár most talán azért ledolgoztam végül a többszörösét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése