Másfél éve egy pillanatnyi elmezavar és némi emberi befolyás hatására úgy döntöttem, hogy nekem mindenképpen egy MacBook Prora lesz szükségem. Mitagadás már az első naptól kezdve diszkomfortosan mutatott a kezemben, túl nehéz, nagy, bután letisztult, parasztvakítós felületéből sütött a hazugság. Tüköreffekt mindenhol, kifinomult beállítások, értelmetlen funkciók garmada. Teljesen személyre lehet szabni, persze, hogy azután ne eresszen. Elég nehezen állt rá az agyam, nem akartam elhinni, hogy itt tényleg két-három, öt gomb egyszeri megnyomásával tudom elérni azokat a funkciókat, amik a korábbi PCken teljesen egyszerűen használtam. Tanulgattam, megszoktam, de értelmetlen kérdései, butaságai, olyan dolgok, amelyeket képtelen volt megjegyezni folyamatosan bosszantottak. Ez mind nem is lett volna baj, van ilyen korszak, hogy az ember egy számítógéppel képtelen összeszokni. A nagyobb bajt a fémes design touchpad hozta. Korábban feltűnt, hogy a puha hatású, műanyag gombok és a touchpad kezelőfelülete egyszerűen tönkreteszi a kezemet. A kifinomult mozgás szinte állandósult majdnem inhüveggyulladásos fájdalmakkal járt, volt, hogy nem is tudtam már folytatni a gépelést annyira fájt a kezem. Mint tudjuk minél finomabb mozdulatokkal dolgozunk és használjuk rendszeresen, annál inkább előfordul ez. Jónéhány éve alapvetően mechanikus írógépen szocializálódtam, aztán amikor átkerültem az első puha PC billentyűzetre, ennek is lassan 20 éve, mindkét kezemben inhüvelygyulladás lett, befáslizott karokkal járkáltam.
Aztán megszoktam.
Most tovább viszont nem tud idomulni evolucióban megrekedt szellemem és testem.
Én tudom, hogy velem volt a baj. De ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
az utolsó közös reggeli
1 megjegyzés:
Na, ez segített abban, hogy ne vegyek mac-et. Milyen gépet vettél helyette?
Megjegyzés küldése