Most, hogy begyűrűzött a divat világába is a krízis nem tudok semmi jót írni, raádásul állítólag ez volt az utolsó Bread and Butter, dehát oda az extázis oda az első élmény, oda a sok ajándéktárgy: táska, kitűző miegymás. Csellengő emberek, gyanakvó arcok, zárkózott hangulat. Azért jó volt persze, de valahogy nem az igazi mint régen.
Ezt ma találtam a kávézóban, olivavásár és kiállítás lesz Espollában lehet, hogy majd megnézzük. Mindenesetre a rajz jól szemlélteti a jelenlegi körülményeket.
Port de la Selva-tól nem messze (kb. 10 perc autóval) található a Sant Pere de Rodas kolostor, amelyről csakis szuperlatívuszokban tudok beszámolni. A hegyoldalban épült nem messze a Sant de Verdera kastély romjaitól (ebből ma már tényleg csak romok láthatóak), amely elvileg a kolostor védelmét is ellátta. Nemcsak azért különleges, mert nagyszerű kilátás nyílik Llançà-ra és Port de la Selvára, hiszen ez az autóút bármelyik részéről elmondható, hanem mert hatalmas, nagyon régi és gyönyörűen van restaurálva. Erről állítólag megoszlanak a vélemények, mert valóban modern és elég merész megoldásokat alkalmaztak, de én úgy látom mesterien keveredik ez a modernség az amúgy - első emlékek szerint X. században épült - kolostor régi falaival. A román stílusú épületet egyébként egy benedekes rendbeli apát alapította. 1930-ban nemzeti műemlékké nyilvánították és 1935-ben kezdték meg a restaurálási munkálatokat. Számora legfőbb érdekességét az érdekes és elég határozott restaurálás mesterfoka adja. Erre ugye annyi ellenpéldát láttam már, hogy emiatt már különösen fogékonnyá váltam az ilyesmire.
feltehetőleg elég színvonalas étterem működik itt
külső falak
Most, hogy ránkszakadt egy csomó szabadidő méég alaposabban körülnéztünk, illetve eljutottunk másodszor is bizonyos helyekre más helyekre meg először. Így meglátogattuk ismét Pereladat, ami nem sok jót tartogatott számunkra: január 1 lévén egyrészt minden zárva volt, másrészt hideg és kihaltság, harmadrészt az egyetlen nyitvatartó helyen megdöbbentően gáz kaját kaptunk, valamint otthagytuk az összes iratunkat tartalmazó "autóstáskát" (khm, már ez is van). Később aztán lázas keresgélés és nyomozás után visszavezettek a szálak ide, úgyhogy visszamentünk, a bejáratnál a tulaj kacagva fogadott, hogy "itthagyták a táskát, mi?" én pedig nagy megkönnyebbüléssel és örömmel végülis szívembe zártam mégiscsak a helyet.
A kaland betetőzése a Sant Pere de Rodes kolostorig való felkúszás autóval és a kolostor megtekintése volt (ráadásul ingyeeen pont aznap), tényleg lenyűgöző már az elhelyezkedés is és egy felhő is éppen ráragadt a tetejére miért is ne ilyenkor történjen ilyesmi. Az egészről inkább a következő postban számolok be, mert bővebb bemutatást igényel a téma. Most pedig küszködünk a mínusz fokokkal, reggel -4 fok volt, de mielőtt végleg átcsapok időjárásblogba itt abba is hagyom (csak röviden: ma reggel kifehéredtek a járdák is olyan hideg volt, és reggel köszönés helyett a falubéliekkel csak annyit mondunk, hogy "hú, de hideg van, nem?").
Megtaláltuk az eddigi legjobb helyet a costa bravan. Mivel elég meredek hegyi szerpentin vezet arrafelé csak négyesben mertük bevállalni az utat, mármint úgy, hogy nem én vezetek. Habár azóta már megjártam oda-vissza Barcelonát csúcsidőben, úgyhogy szerintem már majdnem mindent tudok, lassan már a körforgalmakba is 60-nal érkezem az itteni íratlan elvárások szerint. Ez inkább csak véletlenszerűen fordul elő egyébként. Mindenesetre az L betűt levettem (tanulóvezető) és így sokkal nyugodtabb mindenki.
az elmúlt napokban lezajló vihar itt is végzett némi pusztítást
itt pl. egy tűzoltóautó alatt beszakadt az utca
itt zajlanak a mentési munkálatok
sajátosan alakították ki az utcákat megtartva az eredeti sziklát, mint utat
az út Cadaqués-be
Empúriabravara közeledő gyanútlan utazót az alábbi váratlan látvány fogadja, erről jobb felkészíteni mindenkit.
