Mivel az utolsó 2 napon vírustámadás következtében megzuhantam végül, elment a kedvem az evéstől. Ennél furcsább pechet el se tudtam volna képzelni. Konkrétan semmit nem tudtam enni, ez részben még most is tart, ami nem baj, na de Madridban, amikor még visszamentem a tett színhelyére (Mercado de San Miguel) és még egy polipot se tudtam legyűrni. Na jó egy túrós rétest bevásároltam mert Madridban túrós rétest enni épp eléggé bizarr, de meg se bírtam enni csak erőtlenül lefotózni.
Ezek még az utolsó fotópróbálkozásaim, a spanyolok válasza a válságra: lottószelvényért kígyózó sorok.
Végül hazarepültem szerda este, a gépünk 2 órát késett az időjárási körülmények végzetes összejátszása következtében. Másnap reggel kissé szédelegve vetettem bele magam a sorakozó feladatok közé, nem sok sikerrel. Pontosabban siker az van, elvégzett feladatok kevésbé, megsokszorozódott feladatok annál inkább.
A hétvége nem lesz kevésbé eseménydús: holnap Etyekre megyek Sonkamesterékhez, vasárnap pedig a Rosinante fogadóba karácsonyi piacozásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése