innováció nőknek

Látszólag kiállítás, valójában ötletes mosószer reklám a Deák téren... nem nagyon tudok többet hozzáfűzni, gyakorlatilag pont az az üresség árad az egészből, mint egy reklámból, de szokatlan eszköz és sokan talán komolyan is veszik, én mondjuk nem tértem át az Arielre ettől.

ki a városból

A hét közepén lázadásból hirtelen lementem Tatabányára. Onnan pedig Várgesztesre baráti látogatásra. Viszont ismét születtek a tiltott kategóriás, sok virágtémás természetfotók.

kevésbé szívderítő: a tatabányai állomás piactere

tavaszlesés

És megint sikerült borongós húsvét hétfőre virradni és ilyenkor lepattan az ember minden normális kávézó ajtajáról mert azok meg pihennek. A lehúzó, igénytelen helyek meg nyitva maradnak és szedik be a pénzeket. Ilyen például a Ferenciek terén található Jégbüfé, ami érthetetlen rendszerével minden külföldit megkavar, de a magyarokat talán méginkább, ugyanis -jut eszembe - külföldön van ilyen rendszer, hogy előre bediktálod a kasszánál látatlanban, hogy mit akarsz és a szerencsétlen kasszástól kérdezgetsz, hogy ez van-e meg az van-e, és ha nem tudja akkor "mindjárt jövök" és megnézem a pultnál, ott pedig csak blokkot várnak, de semmi értelme, mert ugyanúgy megkérdezik mit kérsz meg belezavarodnak, valamint extrém hosszú ideig főzik az extrém rossz kávét. És mindig hibázok az ilyen helyeken, mert addig oké, hogy croissant-t nem merek kérni, de miért pont "diós búrkiflivel" sújtom magam tovább? Ez jön, mert minden más olyan furcsa és nagy és robosztus (mondjuk ez is), ezek a klasszik szocializmusból itt maradt kakaóscsiga szörnyek.

Na, de utána megnyugodtam, sőt egész jól lettem, és tavaszi kertet fotózgattam:


meg nyuszi is volt:

a Nagy Ezüst Nyúl + én

húsvét - barkakérdés

A Sarki Fűszereshez való - lassan az enyhe túlzás jeleit mutató - kötődésem egyik hozadéka volt, hogy felfedeztem a 2 házzal odébb található virágárus lányt, (a bolt nevét sajnos nem tudom megjegyezni), aki tényleg ízléses és hangulatos kompozícióval dobja fel a környék közhelyes, nyomasztó virágboltos kínálatát (engem valamiért mindig is inkább nyomasztottak, mint feldobtak a virágboltok) és hát ott rendeltem egy ilyen húsvéti összeállítást, azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy két napig tartott, míg nem kezdett el durván elsorvadni az egész, most már sokkal inkább az elmúlást, mint a tavaszt és a megújulást jelképezi, na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően jutottam két szál barkához is, amit viszont mindig is imádtam csak soha nem volt nekem semmilyen formában. Szóval a barka jó és meg is ihletett és ezzel kívánok boldog húsvétot mindenkinek.

fények, nagyváros

Most, hogy átmenetileg itt a tavasz két nagyon durva új szokást beiktattam, egy: biciklivel jártam már kétszer, kettő: szigetkört futottam már kétszer és ahogy a mondás tartja, ami kétszer megtörténik az háromszor is, és talán még többször szóval azért ezt most durván nyomom, kiszabadultam vidékről és 3-4 hónap után már visszazökkentem a nagyvárosba, de úgy mint még soha.

Wunderlich bortrezor kör találkozó

Nem állítom, hogy nem vagyok elkötelezett híve a Wunderlich Látványpincének, viszont most hétvégén ismét lehetőségem nyílt elmenni Villányba a Wunderlich bortrezor tulajdonosainak találkozójára, nem mintha rendelkeznék ilyennel, csak hát úgy potyautasként jól megszokott formám szerint én is ott figyelhettem, hogyan mulatnak a büszke hobby borrajongók.

20 fok volt stabilan, az időjárás tehát ideális, a napsütésből nem sokat láttam mégsem, mert főként a pincében kuksoltunk, ott viszont zajlottak az események. Déltől borkóstoló vette kezdetét és igazán én is a nagyok közé tartozva jegyzetelhettem a véleményem az adott borról, értékeléssel meg mindennel, színt ítélhettem, ízvilágot, savasságot, ilyen-olyan tulajdonságot és aktívan figyeltem azt is milyen jellegű lendülettel kell a pohárban pörgetni az italt úgy, hogy ne öntsem közben mégsem magamra a teljes mennyiséget. Ezügyben például tanácsot is kértem a mellettem ülőtől, aki mondta, hogy értelem szerint, meg még ilyeneket. Viszont volt ebéd is köztük az egyik felkapott és most már szinte állíthatom, hogy kedvencemmé vált csicsókaleves, amit még a szintén kedvencemmé lett Olimpia étteremben fogyaszthattam először másfél éve. Jó volt ez is, bár amikor kérdeztem a séfet, hogy mi mindent tett bele mondta, hogy szárazon, hogy "csicsókát" úgyhogy nem is folytattam tovább a tartalmas gasztro eszmecserét.

A délutánomat nem könnyítette meg a sokféle bor, amit magamba töltöttem, pedig igyekeztem nem mindet elfogyasztani és megtartani a minőségi és nem mennyiségi borfogyasztás arany középútját és egyébként sikerült is csak hát a vörösbor ugye elég nagy étvágyat csinál és nekem lett is.

Most már belémvéste magát Tompa Imre amúgy nem is vicceees megmondása: Wunderlich is wunderbar.

Hát néhány kép akkor, hogy is néz ki a hely bár már egyszer volt róla szó, sosem elég, na.

szolid homályban a bortrezorosok

a titkos műhelyek egyikében

az egyik cimkesor

ez itt a lobby, előtér vagy bárhogy hívjuk mindenesetre megadja az alaphangulatot
mondjuk valóban nem a pókhálós, dohos pincékre vágyóknak

szolid elegancia

"Széchenyi korzó"

Érdekes, hogy így sok év külföldre szakadás után, több katalán nemzeti és egyéb ünnepet végigkövetve mennyire más érzés végre itthon a saját országom ünnepét figyelni, gyakorlatilag ugyanolyan érdekes számomra, mint a kinti ünnepek voltak. Szinte a kívülálló lelkesedésével és figyelmével tudom követni, elnéztem a sok külföldit is, ugyanezt én is átéltem, amit ők. Az pedig egészen új és elég jó érzés, hogy ez viszont most az én otthonom, az én népem, az én ünnepem. Mindezt úgy mondom, hogy amúgy meg nem tobzódom túláradó hazafias érzelmekben rendszerint, egyszerűen megváltoztatott sokmindent bennem ez a pár év pedig ugye már 4 hónapja itthon vagyok, de szerencsére nem múlik.

huszártalálkozólótalálkozó

kokárdakészítésíródeákokpatkó elbíró versenyMagritte is megirigyelhetné
itt labdákat kellett bedobálni a huszárok fejébe (?)kolbász és egyéb sültek -
itt kb. csak külföldiek álltak sorba (a spanyolok ordibálva)ott fotózom csendben a sötét oldalon