A stockholmi Mosebacke valójában egy kerthelyiség szórakozóhely, kilátással szinte az egész városra, nem utolsó sorban a Fotografiska múzeumra, amelyet ugye oly sokáig kerestem, miközben végig ott volt az orrom előtt.Nem messze található a másik kedvenc helyem a Södra Teatern, sőt a kettő tulajdonképpen együtt funkcionál: művész találkozóhely, lehet sörözni, borozni, csocsózni, üldögélni társaságban, figyelve az éppen belépőket, kik ők, miért vannak itt, voltak-e már itt, ismerjük-e őket. Vagy csak potyautasként otthonos mozdulatokkal végigmenni csendben fotózva a közönséget, ahogy én tettem.
Tehát az emberek miután megnéztek valami érdekes, előremutató darabot a Södra színházban ide jöttek át tovább szórakozni és iszogatni.
Amikor először beléptem nagyon rossz idő volt és csak valami csendes, szomorúság szállt meg, de ilyen felemelő típusú, mintha csak a Père-Lachaise-be léptem volna, nem is értettem.
Visszatérek most virtuálisan és emlékezve, mert fontos megismertetni vele a kedves, érdeklődő magyar közönséget.
Sajnos a hely a világ egyik leghasználhatatlanabb és legrondább honlapjával büszkélkedhet, itt látható.
A nevét elvileg 1650 körül kapta, jelentése Mózes dombja (Moses' hill) egy Anders Jönsson Moses nevezetű embernek volt itt egy malma. A hely igazán az 1920-as években indult be a művészeti élettel együtt, például Greta Garbo gyakran megfordult errefelé, de még sokan mások is, akiket én mondjuk nem ismerek, de ismertnek és nagy neveknek számítanak. Jelenleg a legnépszerűbb helyek közé tartozik.
ilyen, amikor nincsenek benne emberek
és ilyen, amikor vannak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése