feszültség és történelmi sportteljesítmény

Hangulatjelentés: tegnap úgy voltam szórakozni ismét a DiVino bárban, hogy nem ittam alkoholt csak vizet, mégis kialvatlan vagyok és szinte másnapos..., mondjuk sikerült eléggé későn elaludni. Elegem van, hogy minden másnapom ilyen. Alvászavarnak hívják, gondolom, van valami belső feszültség bennem, ami nem engedi a rendes alvást.

Ez a DiVino már a múltkor is kicsit gyanús volt nekem, igaz, hogy jó kezdeményezésnek tűnik meg jó szándék és jó borok (nem a legjobbak, de jók), az étel nagyon jó (kétféle tapast próbáltam: a diós, szardellás tepertőkrémet, tegnap pedig a sajt és sonkatálat, ami zseniális volt), viszont elképesztő közönsége van ennek a helynek, akiknek szerintem fogalmuk sincs arról mi a jó étel és a jó ital csak ott nyomulnak a Bazilika környékén trendi ruhákban, cipőkben, tökéletesnek gondolt szerelésekben, sznob elegancia.

Tegnap viszont történelmi sportteljesítményem volt: 10,4 km-t futottam. Elképesztő érzés, gyakorlatilag teljesen jól ment, az elején nagyon beosztottam az energiámat, okosan futottam, végig volt bennem egy kifinomult energiaelosztási képesség (amit mellesleg nem gondoltam volna magamról) és amikor a hetedik kilométerhez értem felszabadult bennem valami olyan anyag és erő, hogy fel se tudom fogni. Egyrészt a zene nagyon rásimult a hangulatra, ami igazából elég misztikus volt, mert még soha nem hallottam azt a zenét és nem is tudtam, hogy van nekem ilyen mixem, ami épp ment, másrészt olyan különleges érzésem volt, egyfajta ünnep: amikor az ember túllépi az addigi határait, teljesítményét. Például messzebbre repülsz, utazol, mint addig bármikor. Olyan, mint amikor Párizsból felszállt a gépem New York felé és egyszercsak a tenger fölött megérzed, hogy ilyen messze még nem voltál, és, hogy máshol vagy. Most másképp voltam, máshogy és máshol. Nagyon érdekes, erre az érzésre azt hiszem rá lehet szokni. Csak az a baj, hogy nem akarom szétcseszni a térdeimet, márpedig ezek a dolgok együtt szoktak járni.