2011. július 4., hétfő

vitorlák alatt


Éppen ismét a regenerálódás fázisban vagyok a teljes hétvégi megsemmisülés előtt közvetlenül, hiszen Balaton Sound fesztivál várható, amelyre én hivatalos vagyok, méghozzá mind a négy napjára.

Szóval ezt a pihenési időszakot megszakítva tegnap elmentünk a Balatonra egy kicsit vitorlázni: a kényelmes autóból átültem a kényelmes vitorlásra, ringatózni a vízen, néha felálltam, de csak ha nagyon muszáj volt, majd egy - akkor még nem annyira, de így utólag elborzasztóan rossz - balatonparti étterembe beültünk és próbálkoztunk valami nem nagyon rossz ételt enni, dehát nem sikerült megúszni a szokásos lehúzásos, nyomorkalandot.

A foursquare ajánlására bízva magam az "Az egyik legjobb halászlé lelőhely a Balaton északi partján! " ígéretével választottuk nevezett "Porció" étteremet (Balatonalmádi), ami a társaság egyik tagjának szavával élve már eleve a "németváró" jelleget viselte magán. Nyilván halászlevet rendeltünk, körülöttünk jöttek-mentek a méteres rántott bordák vegyes körettel (ami nem jó jel). A halászlé nem is volt szörnyű, leszámítva, hogy egyikőnk levesében egy légyszerű állat úszott, a pincér kedves volt és nagyon kellemetlenül érezte magát emiatt, de a helyzetet enyhítendő csak ennyit tudott kinyögni: "az nem légy, valami más bogár lehet". Mivel nem látta arcunkon a megnyugvást, inkább elsietett és hozott egy másik levest (egy másik fajtából). Én egyedül a túrós palacsintánál rontottam el (pontosabban nem én), amihez kaptam egy meghatározhatatlan ízű és állagú (legalábbis ha nem akarok vulgáris lenni) öntetet, amelynek létét és összetevőit folyamatosan próbáltam értelmezni és befogadni, szívem teljes nyitottságával (hm..), de nem sikerült. A tejszínhabbal érkező kávénál belőlem őszintén és visszatarthatatlanul előtörő sikolyra a pincér reflexből sarkon fordult és mindent értve hozta egy percen belül tejhabbal (brrr) a kávét. A végén annyit fizettünk fejenként, mintha valamelyik trendi, új budapesti vagy vidéki étteremben ettünk volna normális, finom és igényes ételeket.

Egy ideig nem eszem Balaton parti étteremben, de közben szégyellem magam, hogy ilyen szörnyű természetem van.

A vitorlázás nagyon jó volt, feltöltődtem, lesült az arcom, jól elfáradtam, aludni pedig tudtam (második éjszaka) úgyhogy ilyenkor például egész jól tudok lenni.

bónusz, mert ugye nem szoktam ide magamról
(kivéve minden nap):

Nincsenek megjegyzések: