átmenet

Viszonylag hirtelen átmenet található a Pozsonyi úti buborék és a Váci út-Lehel út térség rideg valósága között. Már az Ipoly utca egyharmadánál elkezdődik, ahol egy újonnan telepített Aldi vonzza át az angyalföldi lakosságot és árnyalja az utcaképet. A hangulatos virágárus még Európa, talán az utolsó kis kilométerkő, ahol búcsút inthetünk a polgári hangulatnak. Aztán feltűnik a láthatáron a Lehel piac épületének kaotikus borzadálya, azt az embert, aki tervezte egy olyan szobába zárnám, ahol a fal a piac épületének panorámaposztereivel van kitapétázva.

Egy igazi piac közelsége azonban új távlatokat nyit: pékséget, henteseket, mogyoró és dióárusokat, róka és őzlábgombákat, frissen érkezett vargányát, erős kávét a kávészaküzletből, ahol keserűre égetik a baristát nem látott kávéfőzők az amúgy jobb sorsra érdemes kávékat. A talponálló Lacikonyha, sült csirkecomb, oldalas, márkátlan mustár, hurka és kolbász, szelet kenyér, és itt is az üdítőre teszik az összes létező árrést. A bódékban minőségi edények, 2000 forintos szűrők és fakanalak, amit nem tudok hová tenni, egy kissé elrugaszkodtak a valóságtól. Itt-ott kétszer annyiba kerül egy-egy zöldség vagy gyümölcs, mint máshol, még nem jöttem rá, hogy miért.

Hát ilyen az elkülönített munkahely varázsa, kinyílik a világ és visszaereszkedünk a földre az ufólétből. Amúgy még mindig szeretem (így négy nap elteltével is).