Amikor a kristálypalotám vonzáskörzetéből kimozdulok és például egy "vasárnapi reggeli" kísérletre indulok - rendszerint negatív szerviz élményeket sikerül főként gyűjtenem, miért van ez? Egyébként a Két Szerecsenbe mentünk, ahol csapnivaló pincérek, korrekt, de semmilyen értelemben sem kiemelkedő színvonalú reggelit szolgáltak fel, közben a nyakunkba lógva mosta egy ember az ablakot éppen, az mondjuk kifejezetten vicces volt.Pedig előtte feltöltekezem az utcai mosoda, a posta és az egész békebeli városrész hangulatával, ez is egy olyan tevékenység - én nem tudom ez minek az előjele - mint az, hogy virágokat halmozok fel, óriás, üres terekben érzem jól magam és minimálra igyekszem csupaszítani mindent, persze ekkora teret nehéz megtölteni, de most mégsem értem ezt az irányt. Szóval egyelőre inkább csak sodródom, nem tudatosan követem saját magamat. Megmagyarázhatatlan tettek, hangulatok, érzések, miegymás. A nagyvárosi élet már megint, még mindig. A nyár ugyan visszatért, de nem vágyom strandra, nem vágyom tengerre, nem vágyom semmi ilyesmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése