Miközben haladunk töretlenül előre, akár a jégtáblák továbbra is az ablakom előtt (a távolban), gazdagodom további élményekkel, amelyek csak bízhatunk abban, hogy hosszú távon a fejlődésemet szolgálják. Mert van hová fejlődnöm.
Például meg kell tudnom érteni azt, hogy miért súrlódunk az emberekkel, miért pattan le vagy vissza minden, miért nincs befogadás és válasz, miért nem beszélünk egymással konstruktívan és egymásnak jót akarva. Ezt majd egyszer konkrétan is kifejtem most viszont elég erősen kiábrándulni készülök különböző nagy volumenű dolgokból, vagy legalábbis megtanulom máshogy értelmezni a reakciókat.
Tegnap délelőtt a macaron ügyeket intéztem - ez milyen szép tevékenység, nem? Például kiment egy cikkünk a Gasztrobizarra is erről. Utána pedig ellátogattam a Furmint Február rendezvényére, amelyet ezúttal a Mezőgazdasági Múzeumban tartottak a Vajdahunyad várában. A fejem tele van a furmint maradványaival, semmi kellemes utóhatásról, spirituális hangulatról nem tudok beszámolni. Nem jut eszembe semmi a furmintról csak az, hogy csíp, mar, barátkozni kell vele, szikla, kő, vízesés, füstölt kolbász, marihuána, de csak a szaga nem a hatása. A hatás tekintetében Tokaj rendben lenne, de persze nem furmintból. A furmintot valamiért felkapták, de valójában csak annyit tud róla mondani a szakirodalom, hogy "egy kései érésű szőlőfajta, amely magas beltartalmi értékeinek és jelentős savtartalmának köszönhetően mind édes mind száraz borok készítésére alkalmas. A hosszú érési idő adta koncentrációnak köszönhetően a bor tisztán képviseli a szőlő eredeti gyümölcsaromáit és a termőtáj talajának ásványos ízeit még hordós érlelés esetén is."
Tessék, kinek jut eszébe bármilyen költői kép erről? Nekem nem.
És ettől még lehet jó.
10 megjegyzés:
Kedves Regina!
Kár, hogy a személyes tapasztalatok nem győzték meg arról, hogy a furmintot nem véletlenül kapták fel, illetve nem volt olyan borértő kísérője, aki segítette volna a kóstolásban. A magyar "boros" médiumokban elég sokat írtak az utóbbi időben igazán nagy furmintokról, de komoly külföldi szakírók is felfigyeltek rá. Javaslom keressen rá Jancis Robinson és Matt Kramer vonatkozó véleményére. !Ojalá que tenga otra oportunidad de una cata más convincente!
Üdvözlettel: Kosárka József
gracias! pero...
úgy érzem bizonyos szőlőfajták befogadásához idő kell. Nekem kifejezetten jó érzés volt azt mondani, és felvállalni, hogy nem, a furmint EGYELŐRE nem az én műfajom. Ezzel nincs baj. Érdekes, a társaságomban kifejezetten volt egy borértő kísérő, aki viszont odavan a furmintért! Nem kell mindent azonnal befogadni, időt is kell tudni hagyni magunknak, én hagyok és mivel nekem az egy esemény, hogy megértek egy szőlőfajtát, nem megy az olyan könnyen. Nem befolyásolnak a vélemények, persze megnézem a javaslatot köszönöm, viszont adok még esélyt kóstolás szinten mindenképpen. Aztán eljön az idő...
Reginácska!
Ez olyan, mint az opera...
Van aki megmarad az operettnél.
Van aki mindkettőt szívből utálja, vagy abszolút közömbös irántuk.
A furmint "felkapása" egyértelműen jó dolog. Hogy Magácska nem értette, ezzel sincs gond. Nem szeretheti mindenki.
Egy Borbarát
Kedves G.!
Nem hiszem, hogy "operettet" (amelynek pejoratív értelmével tisztában vagyok) jelent, ha más szőlőfajtákat jobban szeretek a furmintnál. Egyébként megint más kedvelni egy bort és megérteni, elismerni annak komplexitását vagy érdekességét. A furmint érdekességét elismerem, talán egyszer a kedvencemmé is válhat. Egy "furmint február" divathullámtól nem válik a kedvencemmé, adtam neki teret, elmentem, megkóstoltam sokfélét. Nem úgy működöm, hogy akkor most ezt menő szeretni mostantól tehát szeretem is. De majd egyszer talán, tényleg nyitott vagyok mindenre.
Kedves Regina!
Az teljesen rendjén való, hogy miután végigkóstolt egy sor furmintot ezen a rendezvényen, a saját benyomásai alapján nem tud lelkesedni a fajtáért. A gondom azzal lenne, hogy véleménye szerint "valójában csak annyit tud róla mondani a szakirodalom", amennyit idézett. A tény viszont az, hogy annál jóval többet és erről nem túl nehéz megbizonyosodni egy alaposabb tájékozódás után. Ami a kóstolást illeti,őszintén kívánom, hogy idővel maj ráérez a nagy száraz furmintok mesés világára.
Üdvözlettel: KJ
Kedves József!
Ön nagyon jól megragadta a lényeget, pontosan ezzel volt valójában a probléma. A Furmint Február kis prospektusára, hogy lehetett egy ilyen száraz, semmitmondó szöveget tenni? Ha megnézi még egyszer ezeket kb. bármilyen szőlőfajtáról el lehet mondani. Amikor a bor és köztük a furmint is filozófia, szellem, varázslat, érzések komplex egyvelege...
Így, hogy lehet erről így kommunikálni?
Kedves Regina!
A semmitmondó szövegnek, amely Ön szerint majd' minden szőlőfajtára ráilleszthető, én lennék a gazdája, úgyhogy gondoltam pár sorban reagálnék. Vannak korai, közepes és késői érésű szőlőfajták, egyáltalán nem átlagos a fehérborszőlők között, a késői szüret száraz borok esetében. A késői szüret azért is érdekes, mert az érés alatt lényegében csökken a sav és növekedik a cukortartalom a bogyókban. Nem gyakori az, hogy egy szőlőfajta, amely a hosszú érési idő miatt jelentős testre, beltartalomra tesz szert mégis megőrzi magas savtartalmát. Tokajban ezért szelektálódott ki a furmint az édes borkészítéshez, ugyanis - bár sokféle szőlőfajtából készítenek édes bort - kevés az közülük, amely elbír egy akár 200 gramm/liter cukortartalmú édességet, és azt oly módon tudja kordában tartani, hogy ne érződjön mézszerűnek a bor. Ugyancsak nem általános, hogy egy szőlőfajta hála visszafogott aromatikájának ennyire erőteljesen be tudja mutatni a talaj ásványosságát, amely a legkarizmatikusabb terroir elemek egyike. Nos ennyit arról, hogy minden szőlőfajtára igaz, amit leírtam.
Előfordulhat, hogy a gasztronómia világában eddig csak olyan élmények érték, amelyeket első kóstolóásra meg tudott ítélni. A borok világában azonban ez a kérdés annyira nem egyszerű. Vannak műfajok, amelyekhez idő és kóstolási tapasztalat kell, ilyen lehet egy somlói vagy tokaji furmint, egy burgundi pinot noir vagy egy német rajnai rizling. Semmi gond nincs ezzel, ezek nem populáris borok, ha azonban a gasztronómia területén valamennyire is jártas embernek szeretne tűnni, nem túl praktikus belelépni azokba a kezdő csapdákba nagy nyilvánosság előtt, amelyen minden gyakorlott borfogyasztó csak mosolyogni tud. Ez minimális felkészültséggel elkerülhető lett volna, és akkor nem lett volna szükség arra, hogy az Ön által a cikkben megfogalmazott gondolatokat egy szőlőfajtaleírás árnyékába kelljen terelnie.
Tóth Adrienn
Kedves Adrienn,
Köszönöm, hogy megtisztelt véleményével.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a Furmint Február prospektusán található kommunikációs stílus nem alkalmas egy szőlőfajta népszerűsítésére, a figyelem megragadására és felkeltésére, habár a leírásban szereplő és kommentjével is kiegészített száraz tények szempontjából Önnek bizonyára tökéletesen igaza van.
A tisztán látás kedvéért kérem engedje meg, hogy ne kelljen megfelelnem bizonyos trendek szerinti elvárásoknak és szubjektív véleményemet megoszthassam a saját személyes blogomon az engem követő mellesleg egyáltalán nem "nagy nyilvánosságnak".
Hangsúlyoznám, hogy nem szeretnék "gasztronómiában jártas" embernek tűnni, már amennyiben az a Furmint Február prospektusán is található szöveg szellemiségét takarja.
A bort - különlegességénél és sajátos műfajánál fogva - érzelmi, filozófiai és szellemi alapon közelítem meg, a "szakértői" megközelítés nem megy, de nem is célom.
Mellettem szólhat az, hogy nagyobb alázattal, nyitottsággal és magamra nem "gyakorlott borfogyasztó"ként tekintve, továbbá másokat burkoltan személyeskedő véleményemmel nem kioktatva, több esélyem van és lesz a bor komplex világának megértésére.
Kedves Regina!
Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Önnek teljesen igaza van, pont az alázat és a nyitottság az, ami legerősebben sugárzott a postjából.
Köszönjük, hogy részt vett a kóstolón.
Üdvözlettel:
Tóth Adrienn
Méltó lezárásként stílszerűen megismételném a poszt zárómondatát:
"és ettől még lehet jó".
Megjegyzés küldése