Az elnevezés nem tőlem származik már, ami a stílusos jelző gyakori használatát illeti. Korábban már én
felvezettem a lényeget, pontosabban a szándékot és ígértem sokmindent. Ezek akkor a teljes bizalom mellett alapvetően azért üres, persze reménybeli ígéretek voltak.
Most vasárnap azonban minden megvalósult, sőt túl is lett teljesítve.
Nem akarok nagy szavakat használni, hiszen tudjuk, hogy én egy cinikus, negatív, kibicnek semmi se drága alapon mindenkit kritizáló kö.. ember vagyok, de itt valami furcsa delejes boldogságban úszott mindenki. Egyszerűen jó hangulat volt, barátság és szeretet uralkodott, kedvesek voltak a szakácsok és segítőik, kedvesek voltak az árusok és nem utolsósorban a vendégek. Egyszer az eső eleredni látszott, de akkor az egyik szervező felnézett szigorúan az égre (csak én vettem észre) és pár perccel később szégyenkezve eliszkoltak az esőfelhők.
Amúgy pedig mindenki ott volt, aki számít. Én pedig ettem porchettás szendvicset az Anyukám mondta étteremből,
ököruszály levest a Nomád Hoteltől, Bolyki Jani borával:
meg töksütit, ettem konfitált malacot és csokis-gesztenyés sütit, kecskekolbászt céklaraviolival,
és egészen véletlenül ettem macaront is, nem is egyet,
ugyanis meglepetésből hoztak nekem.
A Sarki Fűszeres rekord mennyiségű macaronnal érkezett, okosan meglovagolva a macaronőrület új hullámát, csak annyit mondok: elvitték mindet.
Ez a rendezvény nagyon kellett, és nagyon úgy akarták az égiek, hogy minden jó legyen. Valamiért. És az is lett. De miért? Lehet, hogy azért, hogy még legyen ilyen sok? Ahol összejövünk, jót eszünk és jól érezzük magunkat? Stílusosan vagy vagy nem stílusosan, mindenesetre feltöltődve, kipihenve, de
boldogan tértem haza innen.Szóval mégiscsak igaz lett: "Élet, élet, szent megunt élet, milyen jó visszajönni beléd."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése