A szigeten nyári hangulat uralkodott, ha nem számítjuk a futópálya körül kialakult másodlagos Dunát, amelybe jobb volt nem belelépni, minden csodálatos volt.
A híd alatt még makacsul tartotta magát néhány árnyékba szorult jégtábla, egyébként pedig a természet éledő ereje hatotta át a szigetet (na meg a rövidnadrágos futók vakmerő mutatványai).
Csütörtök este még bejött nekem egy spontán Ráspi Kékfrankos kóstoló is, amelyet a Sarki Fűszeresben a szokásos kereteken belül a Terroir Club jeles képviselője is kiegészített.
Magáról a kóstolóról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: Ráspi kékfrankosa... itt igazából a szó nem elég, a távolba meredő tekintet, az elhomályosult pillantás és egy nagy sóhajtás, végül egy mosoly, amivel ezt le tudom írni. Egyébként Ráspi borait kóstoltam már egy korábbi, a Kézműves Borok Háza által szervezett kóstolón, már akkor nagyon megfogott, most viszont egy csavart kapott az esemény, mert ez kérem szépen vertikális kékfrankos kóstoló volt valójában, azaz csak kékfrankost, változó évjáratokból kóstoltunk össze. Hozzá narancsos kacsasonkát, feketeribizlis balzsamecettel készült céklasalátát, valamint tökmagolajos kuglófot kaptunk, a hangulatot körülbelül úgy tudom leírni, hogy az üzlet közepén állva, elmélyülten, kézzel ettem egy idő után, amely ritka és megismételhetetlen pillanatot egyébként meg is örökítettek sok másik között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése