vásár a szigeten

A szombati megrázó eseményeket kiheverve vasárnap elmentünk az egyik nagy kedvenc helyemre, a Rosinante (most már) szállodába, ahol hónapokkal ezelőtt beharangozott "kulináris karácsonyi vásár"-t rendeztek, a tavalyihoz hasonlóan. Erőltetett szerénység lenne azt állítani, hogy nem volt részem abban, hogy rengeteg ember érkezett a helyszínre, hiszen a kampányok futtatásában én is aktívan részt vettem. Szóval sokan voltak és nagyon jó volt. Az egyes standok kínálatával én ugyan rendszeresen találkozom, de az ételek, a kert, az idő, a társaság is megérte az egész kirándulást.Egyébként most éppen +10 fok van, ami nekem jó kedvet csinált mára és az eső is esik végre, hiszen tudjuk, hogy ez most kell.

vásár vásár hátán

Nem sikerült végigvinni a koncepciót, tegnap kimentünk megint a Bazilikához, az adventi vásárba, ahol a megnyitó ünnepség kezdetének pillanatában távoztunk is, nem voltak túl sokan. Elsősorban külföldiek nézegetik a csülök és libacomb hegyeket, szőrmesapkák és agyagdíszek versengenek a vásárlók kegyeiért, továbbá kint árválkodnak a menő helyek képviseletében bizonyos, büntetésbe száműzött, jobb sorsra érdemes eladók.

Na, miután megfagytam fél óra alatt gyorsan átmentünk a WAMP Speiz rendezvényére, ahol gyorsan megnézhettem ezredszerre is a sok egyedi terméket és gazdáját, aztán ott a Borkorzó standnál végül megcsúsztunk és elindult a kóstolásos fogyasztás, majd a Kadarka borbár meglehetősen steril és műanyag hatású hangulatában folytattuk, de legalább van rendes választék és a szuperprofi, profitorientált üzletvezető különös figyelmében is részesülhettünk.

ez a két kép olyan jól sikerült, hogy megosztom a kedves követőkkel:

kezdődnek a karácsonyi vásárok

Mint arról beszámoltam a múlt héten a Vörösmarty téren már elkezdődött az őrület és lehet vásárolgatni karácsonyra, meg forralt bort inni és óriási tálakban sült-főtt egyvelegeket, kolbászt, hurkát, libacombot enni. Mától pedig folytatódik a sor: megnyílt a Bazilikánál is a karácsonyi, pontosabban az adventi vásár. Egyébként színvonalas ez is, olyan standokat láttam, hogy csak néztem, méghogy válság... Jövő héten pedig a legjobb ígérkezik a Rosinante fogadóban, ahol már tavaly is aktívan részt vettem enyhén kalandos körülmények között.

azért ez bárhol a világban megállná a helyét:

hát magamat is rácsempésztem a képre

mindent a karácsonyi vásárért

Nem tudom mi vonz ennyire (a véremen kívül) a vásárokhoz, mindenesetre elképesztő szervezés, küzdelem, könnyek és végül boldog tevékenykedés közepette végigéltem a Rosinante Fogadó újabb nagyszerű rendezvényét, a kulináris karácsonyi vásárt.

Talán nem kéne megosztanom az eljutást megelőző küzdelmeket, ahogy autóvezetés parámat leküzdve, az éjszaka kellős közepén, mínusz öt fokban kitaxiztam az autó lelőhelyére, azzal a szándékkal, hogy most hazavezetek, annak érdekében, hogy legyen mivel másnap kimenni a fogadóba. Ezt azonban az őrangyalaim nem így gondolták, az autó szétfagyott állapotban árválkodott, az akkumulátor ellentmondást nem tűrően, passzív hallgatásba burkolózva tiltakozott az elindulás ellen. Ezért aztán, - még mindig az éjszaka kellős közepén - ahogy eltaxiztam, úgy vissza is taxiztam hazafelé, miközben az est tanulságaként megfogalmaztam magamban a kulcsmondatot, ahogyan legközelebb taxit rendelek: "kérnék egy nem büdös, nem elmebeteg, hallgatag, vezetni tudó taxist".

A másnap reggeli indulás lehetetlen küldetésnek tűnő drámai fordulatait már tényleg inkább nem ecsetelem, a lényeg, hogy reggel 10 órakor már vidáman és tettrekészen pakolásztam a Sarki Fűszeres csapatába illeszkedve a Rosinante Fogadóban. Kóstolókat készítettünk, eladtunk, informáltunk, alapanyagokról, fűszerekről, sajtokról, olasz kuglófokról csevegtünk az érdeklődőkkel.

Közben, rendes vendégként is időnként körülnéztem a többi standon: láttam fűszerkeverék árusokat, sajt és csokikészítőket, levendula, karácsonyi dísz,- és koszorú árusokat és kosárfonókat, méz és lekvárárusokat, a Makifood - mint itthon kiderült - fantasztikusan finom kekszeit, továbbá a Rosinante saját készítésű pástétomjait és baguettjeit. A libamájpástétom birsalmával párosítást be is szereztem, de még nem tudok nyilatkozni róla, tartogatom valami megfelelő alkalomra.

Délben kaptunk a kertben, bográcsban melegen tartott mangalica babgulyásból és végig körülvett bennünket a Rosinante, kedves, figyelmes vendéglátó szeretete.

A standon pedig, ahogy említettem bemutattuk és kóstoltattuk az olasz Panettone-kat, az újborkészletet (Vylyan és Beaujolais), Raclette-t és Mont D'or-t olvasztottunk baguettre vagy főtt krumplira, Buffala mozarellát kóstoltattunk salátával és a közös stand másik felét népszerűsítő szuper olívás Giuseppe egyik olívaolajával kínálva.

Nekem ez a nap 10/10-es volt, szóval megérte az éjszakai dráma is, onnan volt szép visszajönni a fényre.

bonbon készítés oktatás

sajtárusoka Raclette művészi hangulata

babgulyás a kertbenfőtt krumpli Raclette-tel

további képek itt.

Bones Festes - Karácsony Budapesten

Végülis 3-4 éve sétálgattam -8 fokban karácsonyi vásárokon úgyhogy ezt nem hagyhattam ki, a nyavalygást most még nem kezdhetem hiszen 2 nap múlva sokkal durvább helyzet vár rám, a karácsonyt ugyanis Stockholmban töltöm terveim szerint (repülőterek, időjárás és sokminden más, amire nem is gondolok befolyásolhatják), ahol most ugyan -4 fok van, de rossz nyelvek szerint -25, én inkább a menő portáloknak hiszek.
Szóval kilátogattunk a Vörösmarty téri vásárra, vásárolni nem lehetett mert minden tízszer annyiba került, mint normális helyeken, de nagyon szépek és ígéretes voltak a portékák.

kietlen aranyvasárnap

Vic vásár

Megdöbbentő volt szembesülni a háromnegyed 11-es vonaton, hogy 20 percet heringként kell tölteni különböző vadidegenekkel szoros testközelségben. Vicbe érve aztán mindent megértettünk, hiszen most volt a "középkori vásár", de itt az egész városban volt a vásár, és számos egyéb furcsaság. Mindenki evett, süteményeket, kolbászokat, szendvicseket. Volt arab stand meg rézedények meg jó sok zöldség-gyümölcs, méz, dió, mogyoró, szappan stb. Volt néhány dolog, amire nem találtam magyarázatot, ezeket csak úgy szó nélkül kép formájában örökítem meg majd a vége felé. Van durva katedrális is, azt majd köv. alkalommal.

number 3. kedvenc témám (kávéscsésze és vizespohár után), csatornafedél:

Az alábbi látvány fogadja a főutcára érkező gyanútlan látogatót, bár feltehetőleg csak mi voltunk ilyenek:

" középkori"ezt már megszokhattuk karácsony táján (legalábbis én)

szobor a főtéren, rajta mindenféle bibircsók,
amihez lépcső vezetett...

rézedények vásárlásán gondolkodó emberek

zöldségtömeg

zöldség

füstölgő kolbászok üldözik az embereket

sokoldalú piac

bő választék

arab stand

itt az volt, hogy baglyok, sólymok, keselyűk
rá voltak ültetve egy-egy oszlopra
és nagyon sok ember nézte őket +
ki volt írva mindegyik alá, hogy mik ők

AMIRE NINCS MAGYARÁZAT

na jó erre van egy kicsi, eladó a ló