Megszegtem a fogadalmam, amely szerint nem megyek egy darabig étterembe. A vasárnapunk kissé hűvös volt, bár sütött nap, és valamiért úgy éreztem megérdemlek egy kis kikapcsolódást, ami errefelé elsősorban éttermekben képzelhető el.Szombatonként és vasárnaponként annyian járnak a tőlünk második házra lévő étterembe (Can Carriot), hogy néha még az utcánkba is beállnak az autóval (ez egy elég kicsi zsákutca), de volt már, hogy a mi autónk helyét foglalták el. Rendszerint a környékről, de sokszor franciák is jönnek. Tavaly nyáron egy ebéd erejéig volt szerencsénk a helyhez, 8-an ettünk összesen. Akkor csak annyi tűnt fel, hogy miért egy tálcán hozzák ki négy főre összesítve a sült krumplit ill. annyi maradt meg, hogy nincs kedvem többé menni oda, mert annyira nem volt jó.
Most viszont úgy gondoltam, hogy az nem lehet, ennyi ember jár egy olyan helyre, ami nem jó, ha így szeretik, akkor biztos jó vagy megjavult. De nem.
Bementünk, rengetegen voltak, várni kellett kb. 10 percet míg asztalhoz ültettek. Ekkor már megfogalmazódott bennem az, hogy lehet, hogy jobb lenne még most hazamenni, de aztán kivártuk, leültünk. A teremben vagy száz vendég várta, hogy kiszolgálják. A pincérek annyira nem pörögtek azért, mint ilyen esetben gondolnánk.
Újabb 10 perc után megkérdezték, hogy mit kérünk inni ezt viszonylag hamar hozták is. Majd újabb 10 perc után kaptunk egy kosár kenyeret öt percre rá alioli-t, ami fokhagymás olajos sárgásfehér krém, elvileg finom, de ez a kistányérra pleccsintett formájában úgy nézett ki, mint egy tál genny az íze pedig, mint valami romlott zsíré. Az evőeszközök itt is árulkodóak, koszosak voltak. Itt még mindig a merő jóindulatból álló oldalam győzködött, hogy nem baj, sok a vendég, nem lehet annyira alaposan mosogatni, vidék, házias koszt stb. belefér egy-két ujjlenyomat. Úgyhogy letöröltem a szalvétával. Negyed óra múlva megkérdezték mit kérünk, majd fél óra múlva hozták a salátát, amit az étel mellé kértünk. Ez simán, natúr összevágott levelekből, 3 karika paradicsomból és néhány karika hagymából állt, ez megint olyan, hogy persze itt ilyen a saláta, tegyek rá én amit szeretnék, olivaolajat, aliolit, vagy bármit, de miért kapok ilyen nyersen összevágott szarokat egy étteremben, ezt otthon magamnak szebben összerakom sőt még ízesítem is valahogy az egészet és nekem nem ez a szakmám és nem ebből élek. Mindegy újabb fél óra, körülöttünk már elrágcsálták a fokhagymás zsírba mártogatva az összes kenyerüket, mondjuk ők rendeltek tintahalkarikákat is előételként.
A salátát már kínunkban majdnem megettük teljesen (ja természetesen egy tálcán kaptuk a kettőnkét) mire odacsaptak egy darab szétrancsírozott szenesre sütött csirkecombot, aztán rá öt percre jött egy adag olajban tocsogó sült krumpli (fritőz természetesen), majd a másik adag csirke, ami egy kicsit nagyobb volt, mint az egy darab comb, de szintén szenesre sütve. Persze ez a természet íze, grillen sütésnek ilyen az íze. Csakhogy előtte jól érezhetően megfőzték már a csirkét, úgyhogy ennek a szénen kívül semmi, de semmi íze nem volt. Úgyhogy másfél órát vártunk egy konkrét moslékra. Eléggé kiakadtam, teljesen elrontották a vasárnapomat, legalábbis azt a pár órát. A végén nem fizettünk sokat, de keveset se.
Semmi gond, ide se megyünk soha többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése