reggel az északi sarkon

A tegnap még szikrázóan napfényes Stockholm mára stabilan szakadó esőt hozott. Este még negyed 12-kor is szemtelenül aranylott az égbolt, úgyhogy némi lelkiismeretfurdalással feküdtem le aludni, hiszen még le se ment a nap. Hát még ha látnám, ahogy egészen pontosan 03:20-kor fel is kel. Persze nem ma reggel, mert most vastag esőfelhők borítják az eget (tudom, hogy a nap azért még ott van).

A tegnapi nap fele intenzív egyedül mászkálással telt, többek között ellátogattam ismét az Urban Outfitters neves boltba, ahol csupa kacaton és gagyi cuccon kívül mást nem nagyon találtam, esetleg még érdekes könyveket és újdonsült tervezők teljesen érdektelen, de annál drágább ruháit és a megfelelő hangulati körítést hozzá, teszem azt varrógép meg cérnakészlet dekorációszinten. Az egyik boltban találtam viszont flamingós dekorációt, oda még visszanézek.

A nem megvalósult shoppingolás után átmentem a 11-kor nyitó Kulturhuset-ba, mint bázishelyre, ahol megnéztem két újabb kiállítást, ezek még csak a kultúrház shop és kilátás fotói:

Az egyik: Ringmärkt/Ringed madarakról szól, a festő Lars Jonsson és Brutus Östling fotós közös kiállítása. Mindketten megszállottan foglalkoznak madarakkal, Jonsson elsősorban a madarak változatos formáit próbálja megjeleníteni, míg Östling a madarak társas életét, interakcióit igyekszik megörökíteni. Természetesen nagyon igényes kiállítás volt, na és ingyenes, dehát ilyenkor a nyugat-európai ember (persze nem a magyar) belerak magától valamit a Köszönöm! feliratú kasszába.

A másik kényesebb témát boncolgat: Hunger (Éhség) Jens Assur, Svédország egyik legismertebb sajtófotósának kiállítása.

Az éhség többféle lehet: mi a kényelmes, nyugati kultúránkban több/jobb ruhára, nagyobb autóra, igényes szolgáltatásokra vagyunk éhesek, a világ többi részén egészen más típusú éhségek léteznek. A téma persze a környezet és gazdaság kapcsolata, a bolygó túlélése és hasonló felkapott kérdések.

Délután ismét belefolyhattam az igazi svéd átlagemberek életébe bezeligeskedtem magam egy edzésre a barátnőmmel, nagyon jó volt, olyan, mintha valami buliban lettem volna inkább, ahol kitombolhattuk, táncolhattuk magunkat. Hát jót tett őszintén szólva.

Közben megnézhettem azt is, ahogy a svéd fiatalok magukból kikelve örülnek az iskola végének, ezt olyan formában teszik, mint nálunk a Budapest parádé, hatalmas teherautókra felszállnak, zenét bömböltetnek, ordítanak, vísítanak és táncolnak, majd beállnak a szökőkútba és sörrel locsolják egymást.

este 11 óra

Most pedig ismét zeligként ülök egy Wayne's Coffee-ban, ahol ugyanolyan rossz a kávé, mint mindenhol máshol errefelé Stockholmban és várom a többiekkel együtt, hogy elálljon az eső.