Ezt is túléltem. Nem akármilyen nap volt számomra 2012. március 20. Az előző napok felfokozott izgalmai az utóbbi idők egyik legintenzívebb, legtöbb impulzust (jót és rosszat egyaránt) hordozó napja. Persze a jó sokkal több volt. Életem egyik legfontosabb és legjobb napja volt.
Szélsőségesen nagy volt az érdeklődés, végülis tömegek érkeztek a rendezvényre, emiatt néhányan kritizálnak is. Nem érzem igazságosnak, viszont kritizálni mindig kell valahogy - ezt például magamból kiindulva is tudom. Érdekes, hogy az élet szembesít azzal, hogy milyen rossz a kritika céltáblájaként mindezt megélni ezúttal.
A többség azonban nagyon elégedett, a képek és a megjelent cikkek (ez a kedvencem) önmagukért beszélnek.
"Az elképesztő tömeg másfél óra alatt kifosztotta a fesztivál szinte valamennyi standját. Ekkora rohamot élelmiszer-ipari termékért utoljára az IKEA-ban láthatott Budapest, amikor levitték 200 forintra a húsgolyó árát, a kedvezményre pedig különbuszos tömegek érkeztek. A macaronnapon viszont egy prémium cukrászterméket érte a roham; kedd délután 5 és 8 között semmit sem lehetett érezni a 2008 óta tartó válságból." (Origo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése