Azért jó a lomtalanítás, mert szerencsés esetben erős széllökések is párosulhatnak mellé, valamint az elit pozsonyi úti lakosság szembesül egy bizonyos más típusú társadalmi réteg jelenlétével is. Ilyenkor ugyanis a házak elé kihajítják nagy halmokban a régi foteleket, a pincében porosodó és az idő által elemésztett kispolcokat, szőnyegeket, műanyag lavórokat és különböző csomagolóanyagokat és helyette újakat visznek le, hogy átadják őket is az idő vasfogának.
És ilyenkor "megváltozik Budapest és olyan lesz, mint Kairó...", a szeméthalmok között egyensúlyozva jutunk el a sarki kávézóba, mások pedig méltatlankodva térnek haza a kutyasétáltatásból, szemüket és fülüket befogva. Egyébként azért is jó, hogy nem kell Egyiptomba utazni, mert legalább nem térünk haza fél karral és fél füllel, másfél milliós kártérítéssel mindezt negyven emberre elosztva, mert egy bekattant buszsofőr úgy gondolta, hogy kiírt egy magyar turistabusznyi ártatlan embert.
Tegnap egyébként arra ébredtem, hogy nagyon erős hányingerem van, tegnap ugyanis a moslék étel új dimenzióival (egy új kínai kajáldát merészkedtem felfedezni) sikerült megismerkednem, persze a szemétben landolt, de egy részével azért nyilván próbáltam barátkozni az elején.
Koradélutánra pedig a kéthavonta rám köszöntő lázgyanú jelentkezett be, ami estére ismét értelmes okra nem visszavezethető 39 fokos magas lázba torkollott, úgyhogy délutántól ismét ágynak esve dolgoztam, gondolkodtam, védekeztem, támadtam, alkottam, gyarapítottam, legalábbis reményeim szerint.
Este pedig kiment a Macaron Nap hivatalos programja helyszínnel együtt (ez volt az est nagy fejleménye), most már csak azon kell izgulni, hogy a sok lelkes ember következetesen cselekedjen és, amire lelkes, arra el is jöjjön. Ilyen irányú tapasztalataim egyébként még nincsenek, hogy az emberek következetesek-e, úgy értem nagy mennyiségben, tömegben.
A témában tegnap két nagyszerű fejlemény volt, reggel voltunk a Four Seasons Gresham-ben, ahol egy rendkívül pozitív beszélgetés zajlott és nagy dicséretet kaptam, hogy "végre valami igazán érdekeset, valami mást" csinált valaki.
Ezután pedig egy új kis kincset ismertem meg a Pavillon de Paris nevű éttermet, ahol olyan, de olyan kert van, a Fő utca kellős közepén, hogy egyszerűen kiragad a városból és tényleg, mintha hirtelen Párizsban találná magát az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése