Az a különleges helyzet állt elő, hogy konkrétan nem bírok ma már enni. Ez még változhat persze, még csak 13:50 van.
Az ünnepi menü végül lazac lett, Segal Viktor egyik zseniális receptje alapján elkészítve: pisztáciás-mentás-zöldcitromos morzsában sült lazacfilé balzsamecetes zellerrel és gesztenyével. Nem is csak azért használom a zseniális jelzőt, mert csodálatosan finom, különleges, de mégsem túl extrém ízvilágot hoztunk létre, hanem mert hihetetlenül egyszerű volt elkészíteni. Könnyen beszerezhető alapanyagok (minimális utánjárás persze kell a nem sós pisztáciához, az egész előfőzött gesztenyéhez, a friss mentalevélhez, de kb. ennyi.) és mindez egy átgondolt, okos összeállításban. Hozzá két nagyon jó bort ittunk a Lenkey Pincészet December 2005 furmintját (khm!), továbbá a Szarka Pince Juharos 2011 szintén furmintját. Nem tudom szükséges-e ezek után még ecsetelnem, hogy szeretem vagy utálom-e a furmintot.
Ezután viszont még elképesztő mennyiségű beiglit, és egyéb süteményeket ettünk - úgyhogy elaludni is alig tudtam.
Ma viszont elmentem futni is, nem ment valami könnyen, az elején teljesen kifulladtam, de nem álltam meg és a köridőmre se vagyok büszke. De akkor is sikerült és nagyon jó érzés volt túllenni rajta. Az elmúlt hetekben egyáltalán nem tudtam menni részben a hideg miatt, részben a folyamatos megfázás miatt. Szerencsére bejött a felmelegedés, ami ugyan latyakot hozott és olvadó hót, de kibírható volt. A fehér Margitsziget meg hát elég szépen mutat.
Az ünnepi menü végül lazac lett, Segal Viktor egyik zseniális receptje alapján elkészítve: pisztáciás-mentás-zöldcitromos morzsában sült lazacfilé balzsamecetes zellerrel és gesztenyével. Nem is csak azért használom a zseniális jelzőt, mert csodálatosan finom, különleges, de mégsem túl extrém ízvilágot hoztunk létre, hanem mert hihetetlenül egyszerű volt elkészíteni. Könnyen beszerezhető alapanyagok (minimális utánjárás persze kell a nem sós pisztáciához, az egész előfőzött gesztenyéhez, a friss mentalevélhez, de kb. ennyi.) és mindez egy átgondolt, okos összeállításban. Hozzá két nagyon jó bort ittunk a Lenkey Pincészet December 2005 furmintját (khm!), továbbá a Szarka Pince Juharos 2011 szintén furmintját. Nem tudom szükséges-e ezek után még ecsetelnem, hogy szeretem vagy utálom-e a furmintot.
Ma viszont elmentem futni is, nem ment valami könnyen, az elején teljesen kifulladtam, de nem álltam meg és a köridőmre se vagyok büszke. De akkor is sikerült és nagyon jó érzés volt túllenni rajta. Az elmúlt hetekben egyáltalán nem tudtam menni részben a hideg miatt, részben a folyamatos megfázás miatt. Szerencsére bejött a felmelegedés, ami ugyan latyakot hozott és olvadó hót, de kibírható volt. A fehér Margitsziget meg hát elég szépen mutat.
3 megjegyzés:
amikor édesapámmal és édesanyámmal Jeruzsálembe mentünk a lenti muslincakör szervezésében, az egyik szlovén, (Jeruzsálem, Szlovéniában is van), borosgazda a következőket mesélte. Napoleon és a serege a furmintot kóstolgatva a következőket mondták „Cest bon”(értsd. „ez jó!”) a helyiek ezt Siponnak értették, és azóta a Furmintot a monda szerint Szlovéniában siponnak hívják. . .:)
jaj,most olvastam át a korábbi furmint legendáriumot. úgy érzem, h darázsfészekbe nyúltam sikeresen :( Ne hari, bocsi! !
nem, örültem a kommentednek! :) teljesen igaz, és én is úgy gondolom, hogy c'est bon"!!
Megjegyzés küldése