Függőségek

A hét elején túl lettünk a nagy kávézó balhén is, történelmet írtunk, rekordot döntöttünk, ilyen heves támadássorozatnak még nem voltam kitéve, mindent felülírt. És én még azt hittem, hogy a nagy furmintbalhénál rosszabb nem jöhet. Mindig van durvább. Na, de most már elcsitult a vihar.

Nem tudom, hogy az 121212-es szám bűvölete vagy csak úgy a csillagok állása hozta így, de egészen jó hetem volt, végre. Talán lerágták rólam a piranhak a feszültséget is.

Közben, szokásomhoz híven megint rákattantam valamire, amivel intenzíven kapcsolhatom ki magam időnként. A már említett Terápia sorozatból komoly mennyiséget képes vagyok egyszerre végignézni. Az amerikai változat is nagyon jó, de a magyar is tökéletes. Az indavideon kint van az összes In Treatment. Teljesen leköt, lenyűgöz, megmozgat.

Sajnos még mindig tart ez a hülye náthám, két hete, hihetetlen. Nagyon fárasztó és kellemetlen.

Még visszatérve és összefoglalva: a lényeg és egyben tanulság, hogy a vendéglátóhelyek önkényeskedésének és a velük szimpatizálók brutalitásának ilyen szinten céltáblának kínáltam magam, kimondottan megbecsülöm és értékelem a helyzetet, amikor normálisan szolgálnak ki egy helyen, vagy egyáltalán hozzájuthatok a kiváló reggeli kávémhoz. Ez ma Magyarország.