Az események olyan sebességgel és mennyiséggel történtek, hogy az időrendi sorrend megtartásával egy kivülálló nyugalmával fogom elmesélni. Bár egyre többen szeretnék, ha befognám végre a számat, de én sajnos ilyen veszélyes, csakazértis alapon működöm a józan ész határain belül természetesen, tehát amíg úgy érzem, hogy például alapvető emberi jogaimban akarnak korlátozni (úgynevezett szólásszabadság), addig még inkább küzdeni fogok.
Kezdem a legkorábbi még elérhető és megosztani kívánt élménnyel, - ugyan már két hete ennek, de - végre elmentünk egy ebédmenü erejéig megnézni a nemrég Bazilika mellé költözött nagy kedvencemet a LaciPecsenyét, hogyan szuperálnak az új helyen. Először is ittunk egy presszó kávét, ami szokás szerint rendkívül jó, sőt tökéletes volt, mind a kinézetet, mind az ízvilágot tekintve, sőt azt is megtudtuk egyik kedvenc pincéremtől, hogy a kávét igazából jobb az étkezés előtt fogyasztani, mert úgy még segít is az emésztésben. Most itt nem egy étterem kritika következik, hanem egy 5 soros élményösszefoglaló csak a békesség kedvéért jelzem előre.
A menü ennél egyszerűbb már nem is lehetne (és ezzel semmi baj) húsleves cérnametélttel, rántott csirkecomb krumplipürével, a végére pedig csokis piskóta.
Tény, hogy a menü hangzása alapján akár menza vagy kórházi menünek tűnhetne, de nem az. A leves okozott egyedül csalódást, ezt ott helyben őszintén meg is mondtuk, ízetlen volt, jellegtelen, rossznak nem mondanám, de nem a Laci színvonala. A második fogás úgy volt tökéletes, ahogy volt, fantáziát pedig ne várjunk ennyi pénzért, egyet is értek vele. A sütemény pedig már megint a Michelin csillag színvonal, itt aztán tényleg nem volt kompromisszum. Összefoglalva ennyit tudok mondani az új Laciról, persze majd a normál (luxus) menüt is megkóstolom egyszer.
Az elmúlt időszakban a különleges helyszínekből is kijutott szép számmal, először is elmerészkedtem Kőbánya közelébe, ahol megcsodálhattam a művészi hangulatú Sörgyári romokat, amelynek közelsége ismét szinte perverz örömmel töltött el, imádom ezt a hangulatot.
Ha pedig arra jártam, miért ne alapon, betértem a közeli kőbányai bolhapiacra, hát itt egy enyhe kultúrsokkhatás ért, de természetesen viseltem és igyekeztem kívül maradni, nem bevonódni és az ágynemü, rézmozsár, teddy mackó és egyéb árus kavalkadot túlélve ismét konstatáltam, hogy van élet a Pozsonyi úton túl is, nem is akármilyen.
Még aznap délután egy másik különleges kalandot is beiktattam és elmentünk Tatára, hogy az éppen híres vadlúd sokadalomnak szemtanúi lehessünk és lettünk is, nagyszerű képek és hangulatok, a vadludak vonulását ugyan csak egészen távolról láttuk, de azért átélhető volt az élmény. Ráadásul a tó éppen úgy állt, hogy teljesen tengerpart hangulata volt, ami nekem igen kedves és fontos érzés.
Kezdem a legkorábbi még elérhető és megosztani kívánt élménnyel, - ugyan már két hete ennek, de - végre elmentünk egy ebédmenü erejéig megnézni a nemrég Bazilika mellé költözött nagy kedvencemet a LaciPecsenyét, hogyan szuperálnak az új helyen. Először is ittunk egy presszó kávét, ami szokás szerint rendkívül jó, sőt tökéletes volt, mind a kinézetet, mind az ízvilágot tekintve, sőt azt is megtudtuk egyik kedvenc pincéremtől, hogy a kávét igazából jobb az étkezés előtt fogyasztani, mert úgy még segít is az emésztésben. Most itt nem egy étterem kritika következik, hanem egy 5 soros élményösszefoglaló csak a békesség kedvéért jelzem előre.
A menü ennél egyszerűbb már nem is lehetne (és ezzel semmi baj) húsleves cérnametélttel, rántott csirkecomb krumplipürével, a végére pedig csokis piskóta.
Az elmúlt időszakban a különleges helyszínekből is kijutott szép számmal, először is elmerészkedtem Kőbánya közelébe, ahol megcsodálhattam a művészi hangulatú Sörgyári romokat, amelynek közelsége ismét szinte perverz örömmel töltött el, imádom ezt a hangulatot.
Még aznap délután egy másik különleges kalandot is beiktattam és elmentünk Tatára, hogy az éppen híres vadlúd sokadalomnak szemtanúi lehessünk és lettünk is, nagyszerű képek és hangulatok, a vadludak vonulását ugyan csak egészen távolról láttuk, de azért átélhető volt az élmény. Ráadásul a tó éppen úgy állt, hogy teljesen tengerpart hangulata volt, ami nekem igen kedves és fontos érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése