tényleg kész

Valószínüleg sokan nem értik, - mármint az a 3 olvasó, aki szokott engem időnként olvasni (na jó csak vicc) - szóval, hogy mi ez a twitter agymenés itt az oldalsó sávban. Ez itt kérem a lakásom felújításának és életrekeltésének története és azt kell, hogy mondjam, hogy a mai nappal véglegesen pontot tettem ennek a végére, értem ezalatt, hogy egy nagy talicskába beletettem minden aktuális hozzáférhető és nem hozzáférhető pénzemet és átadtam a kedves kivitelező úr részére, ezzel őt véglegesen és végérvényesen kifizetve. És micsoda véletlen, hogy éppen ma hajnalban kaptam a twittertől egy kedves "we've missed you" emailt, hát mintha tudná valami titokzatos erő, hogy mi minden zajlik körülöttem. Na szóval már sok szikláról tettem itt említést, most megint legördült egy, azért van ott még néhány...

ELŐTTE-UTÁNA

ELŐTTE

UTÁNA

ELŐTTE

UTÁNA

új korszak

cierren la puerta y abren una nueva...

Két hónap. Nehezen tudtam elképzelni, hogy tényleg megvalósul. És megvalósult. Kicsit több, mint két hónapja kezdődött, és minden perc, amivel tovább tartott az én "hibám", teszem azt váratlan eltávozás Ausztriába, váratlan erőtlenség, dac és makacskodás, amelyeket természetesen csak ideig-óráig engedtem meg magamnak, mindig is. Na jó, időnként pénzhiány. És most itt van, az enyém. Már csak el kell döntenem mit kezdek vele.

rengeteg ember

A hétvégén többszörös erővel kényszerítve magam a fejemben felállított lista szerint haladtam, ebből szombaton csak a gyakorlatilag folyamatos alvás projekt valósult meg, de ami azt illeti nem ártott.

Másnap azonban adtam a Panininek még egy esélyt és 2 olyan munkát elvégeztem ott hosszan és szerencsésen amelyekhez csak nyilvános helyen van ihletem, utána pedig átvonultam néhány lámpával és kilinccsel a károly körúti helyszínre, először taxival próbálkoztam megközelíteni - tekintve, hogy egy 2 méteres pakk volt nálam, de a taxis össze-vissza szerencsétlenkedett a vasárnapi futók által lezárt terepen, úgyhogy durrogva kiszálltam és metróval távoztam, nem bántam meg.

A Károly körút kérem egyre durvábban komfortos, nemcsak maga a körút nyer teljesen új arculatot, de a lakás is megdöbbentő átalakulásokon ment keresztül. Egy kis ízelítő következzék mindjárt.

Utána visszatértem az Andrássy út felemelő hangulatától övezve, és még arra is rávettem magam, hogy kimenjek futni a Margit-szigetre, ahol a zombiként ingadozó családok és párok tömegéről tudomást sem véve, előrevetett fejjel lefutottam a magamét, miközben Trojan Sixties ska-reggae szettje bömbölt a a fülemben. Végül az esti kellemes tespedés maradt már csak aktív fejprogrammal sajnos, amelynek következtében megint csak dr. Stuart teájával tudtam elaludni, úgyhogy ma végül mégsem vagyok annyira kipihent, mint ahogy terveztem, de azért maradt még a szombati 18 órányi tartalékból szóval nincs baj.

Tessék a lakásfejlemények hangulati jelleggel:

urban design, Erzsébetváros

Hát ez ilyen, hogy lassan székhelyet váltok és közben pedig kiderül, hogy igazi menő közegbe lépek vissza, méghozzá nem is egyet, hanem tizet vagy százat, Erzsébetváros mélységei, szülőhelyem, VII. kerület és olyan designbolt és kávézó (Printa) a közvetlen közelben, amilyet még Barcelonában is csak lestem volna. Hát ez van, közeg kérdése. Megtaláltam az új/másik törzshelyet, viszont most már végképp eldőlt, hogy maradok lakni Újlipótvárosban mert ezek szombat-vasárnap zárva vannak. Na jó ez nem komoly, hogy ezek lennének az érveim.

a város legfinomabb répatortája

barista versenyeket nyernek

retro wurlitzer

és galéria

és így áll az én helyem:

when my Grandfather went to New York

Emlékgyűjtés (a fotókon nagypapám new yorki emlékei), ráhangolódás most már nemcsak úgy fejben, hanem tettekben is, olyannyira, hogy lefoglaltuk az üléseket is a tengerentúli járatra, azért ez egy igen érdekes menet lesz: a párizsi Orly reptéren másfél óra alatt kell majd átérni a deGaulle-ra, másik terminálra és felszállni a másik gépre, ami majd átrepít az óperenciás tengeren túlra, és ebbe még egy esetleges késés nincs belekalkulálva. A csomagunk nem megérkezése szinte garantált, úgyhogy abba értékes tárgyakat nem is érdemes elhelyezni, nem mintha egyébként terveznék ilyesmit. Tegnap megkezdtem a fizikai felkészülést is a nagy reptéri futásra: reggeli szigetkör futással, azért ez: reggel 7-re mentem ki futni és katartikus élmény volt, az időjárást és a helyszín embermentességét figyelembe véve. A listám bővül és íródik (nem), de valahogy mégse merem elhinni, hogy igaz lesz ez az egész talán. Én ezt nem fogom bírni idegekkel egyébként, és akkor még a Károly körúti fantasztikus, előrehaladott állapotokról nem is írtam.

felkészülés

Persze az ötletet megszülni nagyon könnyű volt, de a gyakorlati megvalósítás más kérdés. Amikor másfél hónapja eldöntöttem, hogy kimegyek New Yorkba tudtam, hogy nem lesz egyszerű. És nem is lett. A repülőjeggyel is sok kört futottam, de még mindig sehol nem vagyok, hiszen nem máshová: a világ legfontosabb és legérdekesebb városába, a társadalmi lét meghatározó középpontjába és legnagyobb hatású terébe megyek egyenesen. Amikor majd május elején felszáll a gépem és áttérek egy másik dimenzióba, amikor megértem és megérzem a "máshol vagyok" érzést. akkor se fogom tudni mit jelent ez és felfogni is nehéz lesz (szerintem).

A fent látható kép a nagypapám füzete, amelyet akkor nyitott meg, amikor New Yorkba megérkezett az 1920-as években. Feldolgozom az emlékeit, és többek között a nagypapám földön túli biztatásával a soha nem látott és nem hallott emlékeivel térek vissza és érkezem meg oda. Bárcsak sikerülne.

Konyha Projekt konstrukció első lépések

és egyéb területek.

anarcho-eklektikus kezdetek

Van abban valami felemelő, amikor az ember saját városában szinte turistaként elindul (ilyet szerintem már írtam), ma szerencsénk volt: február 12-én szikrázó napsütésben, mintha kaptam volna egy kis lendületet onnan fentről, hogy igen menni kell és csinálni, ha tetszik, ha nem és aztán úgy tűnt, hogy tetszik. A metsző szél nem könnyíti meg az utat, de a ragyogó kék ég és a megújuló körút mégis reménységgel tölti el a szívet.

Új életminőség, új iroda, új otthon és hát, ha minden jól megy május elején egy új és igen nagy élmény: egy new yorki utazás is vár rám.

Hétfőn tehát elkezdődnek a Boros (a kezdetekkor még Várnai) ősrezidencia felújítási munkálatai. Nem tudom, hogyan fogom végigcsinálni, milyen eredménnyel, azt hiszem azzal nem árulok el túl nagy titkot, hogy az építési vállalkozók világában nem mozgok valami otthonosan és ezt mégis egyedül kell végigcsinálnom. Nem is próbálok úgy tenni, mintha ez másként lenne, persze egy olyan kezdéssel, amikor kettőből kettő kulcsot rosszul adok oda a stábnak, mit is várhatok. Most már a vállalkozó uraknak önkéntelenül is kicsit mosolyra húzódik a szája, amikor hozzám beszélnek. Esetleg a sajnálatukban kicsit bízhatok.

Innen indulunk:

a környék

a ház

belül

közelebb:

főszereplő