2010. november 12., péntek

Csúcsszakácskönyv promó és francia főzőest

Nem szeretek túl sok fórumon nyilatkozni ugyanazon témáról, de kénytelen vagyok a tegnapi aktív programokat valahogyan feldolgozni, gasztroeseményekben ismét gazdag napunk volt.


Az eseménysorozat délelőtt 10-kor a BOOOK kiadó sajtótájékoztatójával indult, amelynek során Segal Viktor szakácskönyvét mutatták be, erről részletesen itt.

A későbbiek során pedig a Sarki Fűszeres rendezésében ismét egy kóstolóesten vehettem részt, ahol az extrém sznobizmus és kifinomultság jegyében francia dijoni mustárokat kóstoltunk, szemtelenül egyszerűen, önmagukban egy darab kenyérrel, mindezt a Domaine Bellevue Sauvignon Blanc-jával és Roséjával megtámasztva.

További előételként avokádót kaptunk mustáros-görögjoghurtos mártással, petrezselyemmel és különleges "befejezősóval" kiegészítve.

A befejezősó azért befejezősó bármilyen furcsán is hangzik, mert az ételek végén, "befejezésként" javasolt hozzáadni az ételhez, amelynek során szétárad a finom, nemes sóíz az ételben, újabb dimenziókat nyit az ízvilágban és nem utolsósorban nem roncsolja idejekorán az adott ételt.

További előételünk volt egy barnamártással megbolondított gombás ragu, nekem ez különösen ízlett és a hozzáadott Chardonnay is nagyon passzolt. Főételünk sült kacsamáj volt, sütőtök- és bordeaux-i mártással. Ehhez egy francia asztali bort ittunk, érzékeltetvén, hogy még akár ilyet is merhet inni az ember, feltéve, ha nagyon bátor.


Az este folyamán kóstolt mustárok megdöbbentően alaposan megágyaztak a gyomrunkban, úgyhogy gyakorlatilag korlátlan étvággyal fogyasztottuk és követeltük az újabb és újabb előételeket, a végén pedig a társaság elklikkesedett tagja a közeli polcokon talált prémium csokoládézásba is bonyolódott, amelyeket ugye nem lehetett abbahagyni. Mindez egyáltalán nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a befejezésként tálalt Créme de Salidou (sóskaramella)-val leöntött sütőtököt is maradéktalanul betermeljük. Merészebbek önmagában is követelték a sóskaramella repetát, nekem ez egy kicsit önmagáért való műfaj, olyan mint a nutella, amit önző okokból/elvből (konkrétan, hogy ne hízzak egy hét alatt 200 kilóra) nem tartok a hűtőben nagy mennyiségben.



Nincsenek megjegyzések: