Ma meglehetősen borús volt az ég, ezzel egy cseppet sem emelve a madridiak általános hangulatán (tegnap: Barca - Real Madrid 5:0).Ehhez társul, hogy 2 fok van, de valójában -5-nek tűnik, tegnap hó esett, ma az eső. Én pedig a napom nagy részét szobafogságban töltöttem mindenféle vírustámadás következtében.
Délután aztán mégis kivergődtem egy jelképes városnézésre, megnéztem a Fundación Canal de Isabel II-ben stílszerűen ismét egy Dalí illusztrációk kiállítást és fotóztam néhányat a Plaza de Castilla-n, bemutatandó Madrid sötét, kafkai hangulatát, én még ilyesmire is képes vagyok.
Jegyzetek:Miért ordít fennhangon a buszon? Elindultunk nagyon lassan a hosszú úton, de nem baj mert van idő kiélvezni a várost, ahogy a szebb időket is látott spanyol fővárosi lakosság nyakát a gallérjába húzva igyekszik úticélja felé. És a buszon senki nem engedi, hogy homokba dugd a fejed, bemondják minden megálló után a pontos időt. Olyan megnyugtatóan rendezett itt minden: az emberek, az épületek, mindenki diszkrét, és békén hagynak. A hajléktalanok is olyan városi nyugodt népség, nem a szaharából éppen kipislogó, elveszett, kétségbeesett emberek. Ez valakinek vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem. Nekem igen, itt lehet alkotni. Voltam a kedvenc helyemen enni, nem kockáztatok, kaptam egy kis csésze ajándék meleg levest is. Persze aztán bekényszerültem a hülye Starbucksba csakis internetezni, de nem sok köszönet volt enne, 7 EUR, szar kávé, kiugró szív. Még mindig pofázik és bárcsak ne érteném, de én már félig idetartozom akár értek mindent, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése