egymás világ, Bécs

Ezen a mérvadó november elsején végül elmenekültem a környék jelentőségteljesen nyitva tartó virágárusai és a kötelező jelleggel temetőbejáró emberek sokasága elől. Egészen Bécsig, ami ugye a "más légkör", de még befogadható és leküzdhető távolság kategóriájába sorolható.

Kedvezett a hangulatnak a majdnem 20 fokos langyos szellő és a sok napsütés, a jó társaságról nem is beszélve. A monoton autóutat leküzdve egy kávézóban nyitottunk, ahol jó fél órás várakozással tették próbára az amúgy egymás bámulásán kívül, újabb impulzusokra éhes idegeinket, egészen pontosan az enyémeket. Úgy tűnik én most már egyre nehezebben bírom a várakozást az értetlenséget és a tehetetlenséget, vagy amit éppen az adott pillanatban annak vélek.

Mivel Bécs városa elkényezteti az embert ingyenes wi-fivel, mindig irányba tudtuk lőni magunkat, így elsődleges és gyakorlatilag egyetlen úti célunk felé vettük hamar az irányt: a Das Möbel kávézóba én már évek óta vágytam elmenni ismét, tetszik ez az egyszerű, letisztult, tartalmas, szabad hangulat.

Az sem zavarja őket, hogy ötvenszer nyomom a fényképezőgépet az arcukba (a bútorokat sem), inkább csak úgy néznek, szegény, ha ez boldogítja, miért ne. A Das Möbel alapvetően egy komoly design bútorbolt, de a bútorok bemutató darabjain ülve iszogathatunk kávékat, fogyaszthatunk süteményeket (például almás rétest) és szendvicseket is.

Ezután pedig elindultunk a múzeum negyedbe, a kötelező shoplátogatás során bevásároltam néhány kötelező kelléket az irodámba, mint pl. képtartó fémdrót, könyvek, egyebek.

Végül a Die Halle Café nevű rendkívül trendi helyen vacsoráztunk valami trendin egyszerűt, itt a bővebb info, de a weboldal köszönőviszonyban sincs a hely hangulatával:

Aztán haza és túl voltunk mindenen.