Tegnap nagyszerű nap volt, gyönyörű napsütés, nyugalom és meleg volt a városban, bár egyre többen sétálgattak az utcán és nézegették a sale feliratokat, bízva abban, hogy mára megduplázódnak.
Ahogy elindultam sétálni a Stadtshuset felé, közben magamon nevettem, ahogy úgy teszek, mintha magabiztosan tudnám, hogy éppen merre tartok, miközben fogalmam sem volt, a híres tájékozódóképességemet ugye nem kell bemutatni senkinek. Elsétáltam egy kikötőig, ahol délután 2-kor a már lemenni készülődő nap melegében fotózgattam, szép fények és árnyékok között egyensúlyozva.
Beültem egy kívülről megnyerő kávézóba, ami egyébként jó is lett volna, ha a meleg áfonyás süteményemből nem csinálnak menet közben a mikrohullámú sütőben áfonyás pépet, valamint, ha a nagydarab, szőke, svéd csaj nem úgy repíti a mosogatófiúhoz az elhasznált villáját, hogy azzal épphogy nem vágta kupán, a szerencsétlen pedig csak hátranézett meglepetten és ha nem fizettem volna már ki, akkor meg is köszönöm a vendéglátást, még mielőtt további egy percet kell töltenem egy ilyen tahó kiszolgálóval.
Az este pedig egy nagyon érdekes programot tartogatott, 25-30 magyar-svéd társáságban karácsonyozhattam, hihetetlen tanulságos és izgalmas volt figyelni őket, sokan már 1976-ban kijöttek ide, voltak, akik 1980-ban vagy később, de olyan jó volt hallgatni a történeteiket, és azt, hogyan vélekednek Magyarországról, illetve meglátni bennük, ami még magyar és észrevenni, ami viszont már svéd mentalitás (ezt ők szerintem nem is látják).
A végén nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk, degeszre zabáltuk magunkat töltöttkáposztával, kocsonyával, jól be is rúgott a társaság (én nem), szóval jókedvűen zárult a december 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése