Gondolom sokakat untatok ezzel a futás témával, de mivel nekem ezek rendkívül nagy és meghatározó élmények, továbbá mivel ez az én blogom kénytelen vagyok megosztani mindenkivel.
0 fok, pára és köd, de azért nem annyira hideg, továbbá a párás levegő igencsak enyhíti a hidegérzetet, mint azt most észrevettem. Ismét biciklivel mentem, megint megszenvedtem, pedig előtte még be is melegítettem a lépcsőházban a lakó közösség őszinte csodálkozását figyelmen kívül hagyva. A hídra történő feljutás ismét iszonyatos erőpróba volt, most lehet, hogy majd ezen tudom lemérni az állóképeség javulását, hogy mennyire kerülök közel a szívinfarktushoz 3 perc 20 fokos lejtőn történő biciklizéstől. Nekem nincsenek, sose voltak biciklizőizmaim. Így városban elmegy az a néhány kilométer, de például biciklitúrára soha nem mennék.
Tehát kijutottam épségben, óriási nyugalom, de azért vannak még a futópályán, a sétálgatók már kevésbé zavarognak arrafelé, ellenben meg lehet nézni, ahogy a sirályok birtokba veszik a szinte már félig kiszáradtnak mondható Dunát.
10,7 kilométert futottam, és a végén nem történt fizikai károsodás sem a lábaimat tekintve, menet közben letettem arról, hogy még egy kört menjek utána biciklivel, mert annyi fényképeznivalót láttam, hogy alig tudtam ellenállni, de megállásról ugye szó sem lehet. Egyébként nagyon jól ment, de sajnos bekövetkezett az az állapot, hogy már semmiféle eufória nem köszönt be 7 vagy 8 km-nél, csak úgy normalizálódnak a gondolataim és átmenetileg távoznak a kellemetlen érzések, legalábbis azt hiszem. Lehet, hogy lassan meg kell próbálkoznom a 15 km-rel (new addiction).
Egyébként most mondják a rádióban, hogy "példátlan szárazság" van, az áruszállításban is zavarokat okoz és utoljára 1850-ben volt ilyen száraz november.
a híd lába normális esetben a vízből lóg ki
update: közben az index ellopta a témámat
és végül a szokásos perspektívából a december elejei sziget látvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése