zavar

Tegnap mégis eljutottam a Terra Hungarica borszalonba, a Gerbeaud házba, ellentmondást nem tűrő viselkedésemnek köszönhetően (nem szép dolog tudom). Itt aztán rájöttem, hogy annyira nem kellett volna ezt mégsem erőltetni, persze biztosan nagyon jó és kellemes volt, de én már csak este 6-ra értem oda, amikor a fáradt borászok kiadtak magukból mindent, az emberek pedig egymás hegyén-hátán tolakodva próbáltak utat törni magunknak. Mindehhez túlfűtés okozta meleg és a sok ember speciális szagatmoszférája társult. Az a szörnyű ezeken a helyeken, hogy gyakorlatilag nincsenek nők emiatt különösen furcsa hangulat alakul ki, ez az egész mintha a férfiak kis terepe lenne és valahogy nehezen viselik egy-egy nő felbukkanását. Én egyáltalán nem vagyok ilyen nő-férfi kérdés latolgató típus, sőt, úgy gondolkodom, mint ember és másokra is úgy gondolok, de egyszerűen itt kijönnek ezek a dolgok, amúgy egyébként számomra is meglepő módon.

Ezért a legjobban teszi az ember igazából, ha az oldalára szegődtet egy férfit is ilyenkor, és akkor mint annak a csatlósát talán már normálisan kezelik. De így egyedül, öntudatosan vonulgatni visszás mindenképpen, egyesek szélsőségesen pozitívan viszonyulnak, mások enyhén lekezelően, megint mások próbálnak nem is nagyon tudomást venni a betolakodó létezéséről.

Mindenesetre az egész tovább erősítette bennem az elhatározást, hogy fel kell hagyni lassan ezzel a típusú bolondériával és másikat keresni, vagy csak úgy normálisan lenni.

Egy ponton a helyszínről menekülhetnékem támadt, úgyhogy körülnéztem a karácsonyi vásárban - így november 19-én, ez sem normális szerintem, egyébként nyugodt volt és aranyos az eladók még nincsenek lestrapálva, nem kívánják a hátuk közepére az egészet, egyelőre.

Vidám és jól megcsinált vásári büfék, kifőzdék, forraltborosok, szerintem teljesen jól néz ki, nyilván itt nem a minőség a lényeg.