Most így a hétvége felé egy kicsit elmentek a viharfelhők, de nem teljesen. A szerda estét tehát az A38-on töltöttem, sajnos nem túl jó zene kíséretével, a társaság viszont megadta a kellő impulzusokat, amitől végül egy nagyon jó, tartalmas estém lett. Most már itt a környék egészen komoly karácsonyi lázban kezd égni, én pedig lassan már mindenkit behálóztam és a Pozsonyi út ezen szakaszán egyre több embernek dolgozom. Meghatározó tagjává kezdek válni itt a közösségnek, ez egyébként furcsa érzés. Azt hiszem csak irigykedve figyeltem annak idején Spanyolországban, ahogy az utcában mindenki ismer mindenkit, de valójában nem tudtam elképzelni, hogy ez, hogyan működik. Most viszont ez zajlik. Sokkal inkább falu jellegű, mint valaha azokban a 6 ezer és ezer fős katalán falvakban, ahol nagyobb elidegenedettségben éltünk, mint bármilyen nagyvárosban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése