2011. december 11., vasárnap

kivételes vasárnapok

Ez nem az én napom volt. Rendkívül nyűgösen kezdtem, mivel tegnap késő estig elhúzódó programsorozatom volt és ugyan előtte feltöltekeztem kedélyjavítónak szánt citromos süteménnyel és forró csokoládéval, de nem hatott túl sokat.

Például tudatosult, hogy a tegnapi büszkeségem, az írásom, mára szánalmas vergődéssé fakult, minimális érdeklődés kíséri, sőt egyes őszinte vélemények szerint az én - bizonyos furcsa ízlésű emberek számára kedvelhető - stílusomból nem sok jön át belőle. Nehéz ez az egész alkotó műfaj.

Szóval, miután eltöltöttem egy rendkívül kellemes és tartalmas órácskát a törzshelyemen, az újlipótvárosi polgári elit élénk társaságában, a nyűgömnek adtam át magam és munkára adtam a fejem. Aztán lerántott ismét a kötelesség, ezúttal az álpolgári elit törzshelyére, a Dunapark Kávézóba, ahol a végre felettébb rendes és szimpatikus pincér egy felettébb rettenetes croissant-t hozott ki a furcsa és értelmezhetetlen "mini melange"-nak nevezett kávém mellé. Adódik a jogos kérdés, hogy én mi a fenének ettem croissant-t fél órával a reggelim után, hát ismét éhes valamint kíváncsi is voltam.

Sajnos folyamatosan és nagyon közelről érzem, hogy a válság mennyire erősen súlyt mindenkit, bár néha ellentmondásokra is van példa. A tágabb értelemben vett életteremben nekem is nagyon tartanom kell magam, hogy az újlipótvárosi szolgáltatóipar lehúzó, szociális kapcsolatokon alapuló szövevényes hálójában feltaláljam magam és ne a totális lúzer, amúgy magam kreálta bélyeget hordozzam. Ehhez meg kell küzdenem a hétköznapokban a sok oroszlánnal, és ezzel a lehető legártalmatlanabbnak tűnő helyekre gondolok.

A délutánomat aztán feldobta, hogy jövő csütörtöktől - legalábbis a tervek szerint - jön hozzám 4 napos felügyeletre és gondozásra egy gyönyörű, karthauzi macska és ő volt itt bemutatkozó látogatáson, szerintem jól érezte magát, bár lesznek még érdekes helyzetek, például nem tudom, hogy fogom viselni azt, amikor majd hajnalban úgy gondolja, hogy én már épp eleget aludtam. Meglátjuk.

7 megjegyzés:

Hapci írta...

Nem könnyű, hogy 4-kor lefekszel, és szőrös barátod már 7-kor úgy véli, itt az idő megnyalni a füled... :D
Szerencsére alkalmi cicacsőszként aligha alakul ki ily közeli bizalom köztetek (mármint a szőrös részéről).

regina boros írta...

4-kor lefekszem?
szerintem a szőrösnek nem számít, hogy alkalmi vagy sem a viszony

Hapci írta...

Ez a hajnali 4 tegnap volt (és rettenetes, mivel utána Bécsbe mentünk s én vezettem).
Volt már szőrösöd? Lassú a bizalmukba férkőzni, legalábbis a felszíni szinten (dorombol, stb.) túl.

regina boros írta...

volt már, én felszíni szinten azonnal jóban vagyok velük mert tisztelem és a rajongásig bírom őket és ezt egyből érzik. amúgy pedig meggyőződésem, hogy az férkőzik a mélyebb bizalmukba, aki ad nekik enni :)

Névtelen írta...

Egy macska bizalmát etetéssel soha nem nyerheted el. R

regina boros írta...

jól van, tudom.
de ha nem adsz neki enni akkor sem.

Névtelen írta...

báááááááá! mé nem lehet lájkolni itt kommentet? R