anarchia & vallás

Szerintem hozzátartozik a katalán léthez és már egyre kevésbé merek Spanyolországot írni, az a fajta agresszió és indulat, ami a köztéri falakról árad (meg is örökítettem jónéhányat). Ugyanakkor az ünnepi szokások, katedrálisok és minden egyéb sajátos hangulata pedig egy egészen másfajta békességet és életszeretetet mutat. Semmit nem akarok misztifikálni, ezt lehet érezni..
Tegnap Barcelonában sokkal inkább koncentráltak a barca meccsre, mint arra, hogy aranyvasárnap van és vásárolni kéne, üres volt a város és csak az El Corte Inglés-ben nem lehetett mozdulni sem, mindenhol máshol azért előre lehetett jutni egy bizonyos tempóban. Verőfényes napsütés, 20 fok körül, és bizonytalan léptek a vásárban, mit kéne venni, mi éri meg. Persze megint kirostálódott néhány bár, a sohatöbbéide kategóriába ezek között ott van az eddig ki tudja miért nem kizáródott Subway.. a Subway szar és kész mondjuk ki nyíltan. Bénák az alkalmazottak, drága és szar. Olyan, mint a Movistar.
Ennyit az agresszív gondolatokról így karácsony napján. Mivel én extra megfázással ünneplem, ma semmiféle karácsonyi sétáról szó sem lehet, nosztalgiával végignézegetem inkább a tavaly ilyenkor készített gaudí képeket...

havas hegy

Ez a látvány a mai napon, kézi webcam közvetítés. Hegyek és hó. A híres centellesi vasárnapi vásárban dübörögtek a karácsonyi kórusdalok az egyik hangszóróból. Az emberek szállingóztak ide-oda, és az úttesten jégterületek voltak. Vettünk centelles márkájú csokoládét, ami legközelebbi esedékes hazatérésünkkor kiváló szuvenyír lesz már látom.

egy másik Vic

Ma reggel 9 órakor vágtatva elkaptuk a kevésbé heringjáratot Vic felé, és szemünk elé tárult a még álmos, de már vásárra készülő kisváros elnyomva a nagy hegyek által, rendkívüli hidegben (-8-at mutatott a hőmérő, de nem merem elhinni azóta sem). Abszurd körutat tettünk internetezés céljára újonnan vásárolt készülékünkkel, amely a kedves Movistar idióták gyülekezetéből álló (az itteni legnagyobb) szolgáltatónak köszönhetően használhatatlan, mert "nincs lefedettség", pontosabban egyáltalán nem ért hozzá senki. Úgy tűnik helyi szinten követelmény a csökkent szellemi képesség ahhoz, hogy valaki a Movistar alkalmazottjaként dolgozzon. Az egyik ügyfélszolgálaton például a ráadásul még visszataszító külsejű, arcunkba hajoló ügyfélfogadó "mibensegíthetek?" hölgy felajánlotta, hogy az apja ezzel foglalkozik és ő tud segíteni majd megadta a telefonszámát, valószínüleg nem volt teljesen normális, de ez is a fenti feltételezéseket erősíti.

A szolid és szerény reggeli után néhány órával sikerült szerénynek nem mondható menüt elfogyasztani, valami feleslegesen körülményes, kéretlenül "all you can eat" rendszerben, azaz mi csak be akartunk dobni valamit ebédre, mire egy hatalmas pultról felemeltek nagy fémtetőket és alatta gőzölgő ételekből lehetett kedvünkre fogyasztani, előtte salátabárból szintén amennyit csak belénk fért, gyakorlatilag alig tudtuk hazavonszolni magunkat és minden rendes időben induló visszajáratot lekéstünk. Nem baj egy órát sikeresen a napon üldögélve töltöttem és megint csak sokperces néma csendben emlékeztem meg arról, hogy a mi teraszunkon jeleneg 5 perc erejéig sincsen direkt napsütés, mintha csak így tervezték volna. Na de jön majd az április addig számolom a perceket és a medenceméretű teraszon akár körbe-körbe is lehet rohangálni (napon), mivel máshol nem nagyon tudok. Itt a környéken nem tudok-merek-akarok futni szántóföldek lopott ösvényein reggelenként, testvérek között is -5 fokban. Igen ez van. Persze kabátot csakazértsem hordok, elvégre Spanyolország ez.

A fenti és lenti képek egyébként mai abszurd túránk velejárója Vicben az egyik kávézó (az egyetlen internet café) falán található képzőművészeti alkotások.

téli dekoráció

Mivel a héten nem voltam említésre méltó helyen, ahová fotószerkezetet is vittem volna magammal, ilyen recycle elemekből, de új fotókat készítettem, az egyik hosszas operáció és keresgélés (a steril új lakás nulla kiszögellése miatt) után a redőny két kiálló gombjára biggyesztett karácsonyi dekoráció és a templomtorony reggeli találkozását kívánja megörökíteni, míg a másik a kedves törzsolvasóknak ismerős egyáltalán nem szép toboz és környezetét feldobandó néhány jól bevált karácsonyi kellék akar lenni.

Vic vásár

Megdöbbentő volt szembesülni a háromnegyed 11-es vonaton, hogy 20 percet heringként kell tölteni különböző vadidegenekkel szoros testközelségben. Vicbe érve aztán mindent megértettünk, hiszen most volt a "középkori vásár", de itt az egész városban volt a vásár, és számos egyéb furcsaság. Mindenki evett, süteményeket, kolbászokat, szendvicseket. Volt arab stand meg rézedények meg jó sok zöldség-gyümölcs, méz, dió, mogyoró, szappan stb. Volt néhány dolog, amire nem találtam magyarázatot, ezeket csak úgy szó nélkül kép formájában örökítem meg majd a vége felé. Van durva katedrális is, azt majd köv. alkalommal.

number 3. kedvenc témám (kávéscsésze és vizespohár után), csatornafedél:

Az alábbi látvány fogadja a főutcára érkező gyanútlan látogatót, bár feltehetőleg csak mi voltunk ilyenek:

" középkori"ezt már megszokhattuk karácsony táján (legalábbis én)

szobor a főtéren, rajta mindenféle bibircsók,
amihez lépcső vezetett...

rézedények vásárlásán gondolkodó emberek

zöldségtömeg

zöldség

füstölgő kolbászok üldözik az embereket

sokoldalú piac

bő választék

arab stand

itt az volt, hogy baglyok, sólymok, keselyűk
rá voltak ültetve egy-egy oszlopra
és nagyon sok ember nézte őket +
ki volt írva mindegyik alá, hogy mik ők

AMIRE NINCS MAGYARÁZAT

na jó erre van egy kicsi, eladó a ló

téli képsorozat

STOLLEN

Csendes falunk lehetőségek tárházát kínálja a kreatív fotózás terén, ma például félóránként fotóztam le a templomtornyot ezzel mintegy animációs filmet gyártottam, amelyben prezentálni tudom, hogyan kel fel a nap és, hogyan nyugszik bár néha elfelejtkeztem a pontos időzítésről, így váratlan sötét lepi meg a kedves nézőt, már, amikor egyszer elkészül ez az animáció (nagyon érdekes lesz).

Hétvégén volt szerencsénk részt venni egy buliban, amit december 1-én célszerű rendezni, hogy 24 ember összejöjjön és akkor mindenki hoz valami 24 ajándékot, kis apróságot, persze csak reménykedik az ember, hogy nem mindenki olyan kicsinyes, mint ő. Aztán 24 más ajándékkal térsz haza, és ha egyáltalán kibírod, akkor minden nap egy ajándékot felbonthatsz és aztán december 24 karácsonykor pedig nem tudommivan gondolom akkor pedig nekilátsz a valaki által odarakott nagy ajándékokat kicsomagolni, és megint csak reménykedsz, hogy nem mindeni olyan kicsinyes, mint te.

Szintén szerencse, hogy éppen a nagy katalán tüntetés volt Barcelonában, illetve csodálatos szenegáli étteremben vacsoráztunk 6 euroért fejenként, és körbe-körbe ugráltak minket a cseppet sem undok és nagyképű pincérek, itt bizony bevándorló a főnök úgyhogy mindenkinek jár az udvariasság.

Aztán ma már kibújtunk az ordas hidegbe, mert hát be kell vallanunk, hogy itt van tél, Spanyolország ide vagy oda, süt a nap persze, mármint valahol a faluban, bár nem a mi teraszunkon az is biztos, de azért hideg van ez van.

A Macskás kávézóba járunk, ahol az unatkozó báros mindig elbeszélget velünk, soha nem siet sehová. Ma például előadást hallhattunk a katalánok spanyolokról való véleményéről, valamint, hogy szerintük a spanyolok, hogyan vélekednek róluk, mindezt nyilvánvaló adatokkal és érvekkel alátámasztva. Ami pedig a mai napot, azaz Mikulás napját illeti, nem ismétlem egy évvel ezelőtti önmagam, inkább a képsorral és egy meglepetéssel készültem.

ez mi

Történnek furcsaságok csak néha ki kell nézni az ablakon.