Ma éhgyomorra, szomjasan ki tudja milyen okoktól vezérelve elmentem futni és lenyomtam ismét 10 km-t, és ez most az egy héten belül megtett második 10K, tegnap pedig 5K-t futottam. Szóval egy héten belül 25K. A tegnapit nem nagyon élveztem, de a mait sem, most valami általános holtponton lehetek ilyen téren, mert nehezen ment. És ideges is voltam, zavartak a szemben futók, a futópályán rohangászó gyerekek, a sétáló emberek, de még a folyton megálló és sétálgató majd ismét elémkerülő, (mindezt 12-szer) ember is. Aztán amikor már úgy éreztem meghalok és hazamegyek 5 K után, akkor nagy levegőt vettem és folytattam. Tanulság: nem szabad éhgyomorra, leesett vércukorszinttel futni, ja és akkor talán nem is leszek ideges.Épphogy hazaértem, már mentünk is moziba, Pedro Almodovar: El Piel que habito (A bőr, amelyben élek) című filmjét néztük meg, hát elég furcsa volt, úgyis mondhatnám elég beteg, mindenesetre jól volt megcsinálva, hát, ahogy Almodóvartól mindez elvárható. Antonio Banderas pedig zseniális benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése